RSS Feed

Tanuljunk-e tankönyvből?

Dalia László - 2021. 04. 12. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Tanuljunk-e tankönyvből?

Már a tankönyvnek sincs tisztelete, amelyből több tízezer gyerek tanul majd és őket igazán nem szabadna becsapni. Viszont miért lenne épp a tankönyv a kivétel, amikor ebben az országban már minden kapkodva születik, s gyakran ugyanazok bírálják el a produkciót, akik készítik.A regnáló kormány ugyanis semmit nem bíz a véletlenre, vagyis csak az övéik lehetnek döntési helyzetben.

Most olvasom, hogy az új tankönyvek hemzsegnek a hibáktól, de sebaj, miután ugyanaz a hivatal (Oktatási Hivatal) adja ki, amely készíti, így nem kell átdolgozni, kijavítani, mehet a nyomdába. Amikor  a tankönyvkiadást még nem államosították, a magánkiadóknak be kellett mutatniuk, hogy kijavították. Ma 5-6 nap alatt házon belül elbírálják a tankönyveket és az sem számít, ha tele van hibával, mint a kilencedikes történelem könyv, ahol 20 tartalmi és 50 technikai hibát találtak, jóváhagyásra javasolták. Hogyisne, csak nem fognak házon belül egymásnak betenni. Ez a gyakorlat persze világraszóló botrány, ellentmond a józan észnek is. És ezek után egy percig sem csodálkozhatunk, hogy immár csak a tankönyvek tizede készül magánkiadóknál. Az ő könyveiket természetesen nagyító alatt vizsgálják. 

Nevetséges hibákat sorol fel a szakértő a Népszavában a 9. osztályos történelem könyvből. Tényként közlik Botond legendáját, mintha a legendás hős nem egy mondai alak volna és tényleg betörte  buzogánnyal Konstantinápoly kapuját. Lennének még ötleteim, Lehel kürtjéről is van egy jó monda és Attila is magyar volt, csak hunnak mondták az ellenségeink. A könyv szerzői nyilván nem vizsgáztak jelesre történelemből, ha az inkvizíció áldozatait elhanyagolhatónak tartják. Persze, egy keresztény országban illik a katolikus egyház bűneit lefelé srófolni, de azért a Vatikánnal és a Ferenc pápával szemben nem kéne átírni a történelmet. A magyar gyerekek pedig egyszer úgyis  meg tudják majd az igazat, ha kíváncsiak rá. Persze, szomorú, hogy itt tartunk...

Fotó: Almássy Aurél
Lap tetejére