RSS Feed

Bécsi barangolás

Mogyorósi Géza - 2021. 04. 13. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Bécsi barangolás

Friss diplomásként 38 éve jártam először nyugaton. Egész pontosan a sógoréknál. Még precízebben Bécsben, ahol legutóbb is pompásan éreztem magam. Igaz a szokásosnál több császár-király plakát feszült a hirdetőoszlopokon. Százöt esztendeje annak, hogy az idős uralkodó – meg sem várva a nagy háború második félidejét – örökre lehunyta a szemét.

Amikor a 80-as években - három napos IBUSZ-autóbusz kirándulás keretében - első izben kerestem fel Pisti barátom társaságában az osztrák fővárost, magam is vásároltam egy méretes Ferenc Jóska (1830-1916) képet. A százöt esztendeje elhunyt uralkodó sokáig porosodott pesti szobám falán. Nos minap a bécsi utcákon barangolva igazán otthonosan érezhettem magam, mert lépten-nyomon az egyenruhás császár-király tekintett rám. Picurkát szomorúan – túl hitvese halálán, de még a (majdan elveszített) 1914-es háború örömmámora előtt. Uniformisán több kiló kitüntetés ragyogott. Szintén gyűjtő – gondoltam.

Schönbrunnban is Habsburgokba botlottam. A kastélypark húsvéti díszbe öltöztetett pavilonjainál - nézegetve a kereskedők járműveinek a rendszámát - elmosolyodva hamar megállapíthattam, hogy a K. und. K. ismét összejött. Az osztrák és magyar kocsik társaságában néhány balkáni és szlovák kombi, furgon várta, hogy kipakolják. (A lóhiány ellenére kedvére való lenne a sürgés-forgás a pofaszakállas uralkodónak!) A 160 hektáros Schlosspark sok év után megint lenyűgözött. Nem csoda, hogy Mária Terézia és utódai is kedvelték Bécsnek e csücskét.

Schönbrunnból a Karlsplatzra metróztam. A cityben is gyakorta tekintett rám I. Ferenc József a plakátoszlopokról. Az Operaháznál egy remek Wiener Schnitzelt engedélyeztem magamnak két kiállítás között. Másnap pedig egy külvárosi hentesnél a borjú-gulyást és az uborkasalátát teszteltem. Talán a {nem éppen könyvmoly} uralkodónak is ízlett volna!

Fotó: -a-
Lap tetejére