RSS Feed

A múlt századi trubadúr

Csontos Tibor - 2021. 03. 24. 8:00:45 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

A múlt századi trubadúr

Ha csak azt bizonyítanám be, hogy ez az egész zűrzavar, káosz, amely körülöttünk és bennünk zajlik, áttekinthető és felmérhető, tehát meg is oldható, szüntethető, s ennél nagyobb eredmény nem is születhetne.” E mondat 1979-ből származik, Dinnyés Józseftől, aki ma is megjegyezhette volna ugyanezt. A napokban hunyt el, hetvenkét éves korában. Emlegették daltulajdonosként, országjáró dalnokként huszadik századi trubadúrként. Önmagát egyszer így jellemezte, hogy dalokat ad elő az országút széléről.

Remélhetően a többségnek nem csupán az jut róla eszébe, hogy ő volt a Bob Dinnyés. Jelezve, hogy az egy szál gitár, a nyakba akasztott szájharmonika és persze az erős, őszinte és tiszta szívű mondani akarás Bob Dylanre emlékeztetett. Emlegették vele kapcsolatban persze Joan Baezt, Leonard Cohent, Donovant is. A dalok vándoraként járta az országot, ott volt nyári táborokban, klubokban, kocsmákban, könyvtárakban kultúrházakban, börtönökben, templomokban lépett fel. „Ahová én nem jutok el, az nincs” – jegyezte meg egyszer tettetett nagyképűséggel. Amolyan népénekesként énekelt sok más mellett József Attilát, Ady Endrét, határon túli magyar költőket, fiatal magyar lírikusokat. A kortárs líra zenés kincskeresését is vállalva hirdette a költészet erejét, népszerűsített versgyöngyszemeket. Dalban kereste etika és etnikum kapcsolatát, mi több, „rajta volt” a Mozgó Világban megjelent költők verseinek megzenésítésén, sőt az egykori társadalompolitikai folyóirat, a Valóság cikkei, szociográfiai elemzései is dalírásra ihlették- ötven év alatt háromezer dal tulajdonosának mondhatta magát.  

 

1967-ben indult a pályája a rossz emlékű, csapnivalóan sikeredett és a Gitárok, politizáljatok! szlogennel meghirdetett első magyar pol-beat fesztiválon adta elő a Veress Miklós szövegére írt Karrier című, kispolgárellenes kortársfricskát, mellyel díjakat is nyert. Még ez év őszén behívták katonának, a kiképzés első elemeként elvették a gitárját, s midőn fókázta a laktanyafolyosót, megjegyezték neki: Ez ám a karrier… A pol-beat fesztivál után soha többet nem lépett fel politikai politikai rendezvényeken, mert hazugnak tartotta azokat. A saját útját kezdte járni, a plebejus költészet mellett döntött, ki is esett a pixisből. Az sem tetszett a hivatalosságnak, hogy a Határtalanul szeretném hazámat jelszóval indult határon túli fellépéseire. Ezt a dalát a cenzúra le is vetette első, alaposan megkésett nagylemezéről, amely tizenhét évi vándorlás, küzd elem után jelent meg. Késett, mert azt mondták neki, hogy nem híve a szocialista kultúrának. Előtte egy kislemezzel vigasztalódott, a lemezfelvételre együtt ment be a Kex együttessel a stúdióba…

 

A tömegkommunikáció nem kedvelte, de a szakma figyelt rá, Cseh Tamás például a pályája elején tudott néhány Dinnyés-dalt is. Jó kapcsolatban volt a Bergendy együttessel, a V’ Moto Rockkal, a Koncz Zsuzsát kísérő Korál együttessel, amely foglalkoztatta a színpadi fellépésektől hónapokra eltiltott Dinnyést, miként a Piramis is felkérte „előzenekarnak”… Sikerült megvalósítani nagy álmát: közös koncertet szervezett a népzenész Sebő Ferenccel, a városi zenész Cseh Tamással és „a falusi és a városi életforma közötti utat járó költők verseiből táplálkozó” Dinnyés Józseffel. A második nagylemezének zenei rendezője Presser Gábor volt, aki zongorázott is egy-egy felvételen. Idővel saját kiadót alapított, hogy az egész műfajnak legyen végre egy kiadója, melynek cédéit hátizsákból árulta a fellépésein. Megjelentette például annak az erdélyi magyar énekes, zeneszerző Magyarosi Árpádnak a felvételeit, akit 2009-ben egy rajtaütés során kommandósok lelőttek Bolíviában Rózsa Flores-Eduárddal együtt.

Az országjáró dalnok, az énekelt verseivel az egyetemes irodalmat képviselő zenei misszionárius Dinnyés halálával egy műfaj is meghalt.

 

 

 


Fotó: Forrás: idezzetek.hu
Lap tetejére