RSS Feed

Ha Mikszáth ma írna

Csontos Tibor - 2021. 03. 31. 9:45:16 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Ha Mikszáth ma írna

"Beszélhet a miniszter a helyzet javulásáról akármit. Az előcsarnoknak van igaza. Amilyen nedves az idő odakint, éppen olyan száraz a vita odabent. Egyikük a padsorokban szundikál, s a csendes zajongás úgy rémlett neki, mintha még mindig a maszkok suhognának körülötte. Másikuk lassan, fokonkint emelkedett odáig, hogy egy-egy felszólalása parlamenti esemény legyen. Beszédjeinek formája laza és pongyola.

"Beszélhet a miniszter a helyzet javulásáról akármit. Az előcsarnoknak van igaza. Amilyen nedves az idő odakint, éppen olyan száraz a vita odabent. Egyikük a padsorokban szundikál, s a csendes zajongás úgy rémlett neki, mintha még mindig a maszkok suhognának körülötte. Másikuk lassan, fokonkint emelkedett odáig, hogy egy-egy felszólalása parlamenti esemény legyen. Beszédjeinek formája laza és pongyola. Mikor első csinos beszédét tartotta, azt mondták róla: sok esze van, jó megfigyelő, de nem tanult semmit.


Vannak hát szótartó  emberek a világon! Hanem az igaz, hogy azokat elcsukva tartja a kormány. Elpuhult a legmérgesebb párbajvívó és elhajította magától a harci fegyvert: Ha engem ezentúl valaki megsért, ezentúl én fogok tőle bocsánatot kérni! Az emberek úgy képzelik őt, hogy éjjelenkint köröskörül könyvekkel, szelíd lámpafénynél otthon virraszt, s fejét tenyerébe temetve töpreng a haza sorsán...  Azt hittük, hogyha egyszer ... megbetegszik (ami különben lehetetlenség, mert rá sem ér), a parlamentet el fog kelleni napolni, mert nélküle nem tudnak majd tanácskozni. S íme, nem ez történt: a parlamenti gépezet, noha már három napja nem vesz állandóan részt a vitákban (otthon a stafírungot készíti), mégiscsak mozog valahogy. Az igaz, hogy itt van az  ő  ü r e s  s z é k e - a szent szimbólum -, és az is elég. Mamelukok (mintha arra esnék Mekka)  e szék felé fordulva dikcióznak, s ellenzékiek e széket fenyegetve ujjaikkal dörgik a villámokat. A jámbor szék persze oda se hederít ennek!

Nagy nemzeti nyavalya az, hogy ebben az országban a legtöbb ember csak a vörös széket látja, s vagy annak perorál, vagy az ellen. Együtt vacsoráztunk néhány képviselővel, mesterségünkbe vágó dolgokról beszélgetve, vidáman. Mert bár nagyon különbözik a mesterségünk, mégis bizonyos tekintetben ugyanaz. Tudniillik az ő feladatuk valami jót, okosat mondani, nekem meg az a mesterségem, azt minél bolondabbá lapítani a karcolatokban. Nem is valami nagyon nehéz az! Az országgyűlést már csak én veszem komolyan ezekben a karcolatokban.

Mindent magyarosít a kormány: nem lehet panasz ellene. Még az állami méntelep számára vett lovak is névmagyarosítással jelennek meg a zárszámadási aktában: Hirondelle most Fecske, Falke most Sólyom, Winzbreut most Szélvész. Csak egyetlen állami tényezőt nem bírtak kirázni a magyarosítási áramlatok: Altstaedter János uram őkegyelmét, a képviselőház kapusát, aki amikor ... excellencis szónokolt és fejével úgy kapkodott jobbra-balra, minta darázs akarna rászállni, azt mormogá, hogy miért nincs nálam egy légycsapó? Hanem az a nagy tiszteletlenség sehogy se ment a fejébe, hogy mindannyiszor belenevetnek az excellencia beszédjébe. Hát illik ez? Egy miniszternek! Micsoda nép ez odalent? Hogy zajongnak, viháncolnak! Hát ezeket eresztgetem én húsz év óta? Mintha minden párt be akarná mutatni, hogy mennyi okos embere van!

A káosz mindég nagyobb, zavarosabb. Úgy veszik ki magukat előttem a szónokok, mint éjféltájban a lámpaoltogatók. Minden beszéd után nagyobb sötétség támad egy fokkal. S aki valami szikrát dob bele a vitába, azt mindjárt sietnek eloltani azzal a hittel, hogy majd ők csinálnak nagyobb világosságot. Az volna most a virtus itt, disztingválni tudni. Igen kevesen voltak a képviselői padokban, s azok is kikívánkoztak a folyosóra, hol nagy csoportok ölték az időt vidám beszélgetésekbe merülve. Néha új ember jött, s mintegy szokásból megkérdezte: Mi van odabent? - Izé... Valami jelentéktelen tárgy. nem érdemes bemenni. (Az ám, éppen csak hitvány tizenhét milliomról volt szó.) - Majd csenget az elnök, ha kellünk neki a szavazáshoz. A Házban familiárisan végezték el az egészet. 

Elálmosító volt a légkör. Egypár képviselő újságot olvasott a padokban, mások elterpeszkedve leveleket írtak haza feleségeiknek (ha ugyan a feleségeiknek írtak). Egypár ember édesen szundikált a padokban. Ezeket nem szabad felkölteni, hadd aludjanak szegények.

Nem veszem tudomásul a választ! - kiáltá. - Hiszen nem válaszolt! - Válasz volt, válasz volt, mert semmit sem mondott! Minden száj félrerántódott erre az elmésségre. Jobboldalon, habarékpárton, szélbalon kiderültek tündöklőn az arcok és homlokok, s fölharsant a nevető hahota. Egy nevető ország. Nem lehet semmi baja."

(Mikszáth Kálmán parlamenti tudósításai, karcolatai nyomán.)




Fotó: cultura.hu
Lap tetejére