Ferónak jól áll a Kossuth-díj
| Csontos Tibor - 2021. 03. 21. 8:00:18 |
|
Az anyja szentségét a Kossuth-díjnak! Ezt persze nem a frissiben kitüntetett Nagy Feró mondta, ez negyven éve hangzott el a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának egyik ülésén. Mai pártpolitikai bizottságok ülésein is elhangozhatna, hiszen a politika már régóta tiszteletét teszi a kitüntetések odaítélésében, a díjazottakat rendszerkegyeltnek tartják, de hát ez Nagy Ferót cseppet sem zavarja. Bevallotta, hogy a politikához kell dörzsölődni, mert akkor fényesedik az ember, mert pénz csak ott van. Ő legalább bevallja.
Ezek a boldog szép napok!
- énekelhetné a nemzet hajdanvolt csótánya, akinek hetvenöt évesen is
fut a szekere, születésnapján nem akárki köszöntötte, dalversenyes zsűritag, Babosként
tűnik fel a kertévés sorozatban, s most a Kossuth-díjra is baboskendő került.
Bernard Shaw hiába mondogatta volt: úgy kell élni, hogy ne kapjunk kitüntetést,
de Nagy Feró is tudta, ez bizony lehetetlen vállalás. Neki legalábbis nem
sikerült, de nem is nagyon akarta, hogy ne legyen játéka mindenféle szélnek.
Meggyőződése volt, hogy ha valami miatt kell egy pártnak, azt ki kell
használni, de utána építse mag át tovább az ember. Semmilyen lehetőséget nem
szabad elmulasztani, hiszen el kell tartani a családot.
A rendszerváltás idején ott nyüzsgött szinte minden párt
holdudvarában, a Fidesz rendszerzáró nagy bulijának szervezésén töprengett,
végül az SZDSZ-hez sodródott, hogy azután a MIÉP-nél kössön ki, de onnan is
tovalépett. Annak ellenére, hogy a MIÉP zenei főszerkesztőnek nevezte ki a Pannon Rádióhoz, ahonnan Dinnyés Józseffel, Schuster Lóránttal együtt őt is kirúgták és a párt utcai rendezvényeire sem kellett már. Ferónak semmi baja nem volt a pártrendezvényeken való fellépésekkel, hiszen
a saját nótáit játszotta, még akkor is, ha azok a megrendelőnek nem tetszettek.
Az utóbbi években újra azoknál kötött ki, akiknél a „politikai pályafutását”
kezdte. Interjúkban többször tett hűségnyilatkozatokat, igaz, a koncerteken nem
engedte meg magának azt a fajta direkt politizálást, amit például a
rendszerkegyenc eddás viszont igen. Nagy Ferónak nagyon bejött a jól
jövedelmező celebszerep és a pártkötődés, kitűnően játszotta szerepét, a
közönségét cseppet sem zavarta kedvence e politikai ripacskodása, a ricsés imázs
sértetlen maradt.
Kamatozott, hogy a politikához dörzsölődött, de ebből nem
épített olyasfajta ideológiai brandet, mint például Ákos, aki Nagy Ferót jóval
megelőzve kapta meg a Kossuth-díjat, szolgálatai jutalmául. Bizonyára nem foglalkoztatta, hogy a nála jóval fiatalabb kurzusdalnok előbb kapta meg a legmagasabb művészeti elismerést, miként az sem, hogy az ugyancsak nem a korosztályába tartozó Lovasi András is bezsebelhette már ezt a díjat.
„ Szerintem ez azzal
jár, hogy utána az én rajongóim a mennybe visznek, a többi meg azt mondja, hogy
pont ez a hülye? Nem tudom, kell-e nekem ez a dolog. Én jól elvagyok magammal.”
– válaszolta nyolc éve Rónai Egonnak arra a kérdésére, hogy nem hiányzik-e neki
a Kossuth-díj. Mi is jól el vagyunk vele. Nagy Feró semmiről nem tehet, arról sem, hogy megkapta ezt a díjat, melynek a forintjutalma annyival nőtt, amennyivel az erkölcsi értéke csökkent. Híveinek örök kedvence szerencsére most is
ugyanúgy önmagát képviseli, mint amikor a Garázs című rádióműsorát KISZ-díjjal
ismerték el. Talán ezt is egy jó gegnek tartja. Egyébként az is. A méltóságát, teljesítmény-orientáltságát már régen elveszített kitüntetések baboskendős paródiája. A ricsés clownnak
azért áll jól a Kossuth-díj, mert talán még ő maga sem érti, hogy miért kapta.
Fotó: Forrás: sztarlimonade.hu