RSS Feed

Valaki mondja meg

Regös István - 2021. 03. 12. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Valaki mondja meg

Tabi László, az egykori kiemelkedően tehetséges, humoreszkeket író, újságíró, a Ludas Matyi örökös főszerkesztője azt mondta (legalábbis neki tulajdonítják), hogy reggelente a fürdőszobában, amikor kézbe vette az újságot (mert ez is egy régi férfiszokás), először a halálozási rovatot nézte meg és megjegyezte: „Ha nem vagyok benne, akkor már jó a napom!”

Ő ezt gyilkos iróniával mindenkire vonatkoztatva írta és nem tudhatta (örülhet neki), hogy egyszer, néhány évtized múlva, amikor lenéz az örök humormezőkről, ez már nem is lesz olyan vicces. Hiszen mindannyian úgy vagyunk, hogy ha egészségesen eljövünk otthonról, estére talán már meg vagyunk koronázva, hipp-hopp, valamilyen rejtélyes módon elkapjuk a koronavírust. 

Mit csinálsz otthon nullától huszonnégy óráig?

Valaki mondja meg, hogyan telik a napja, miként éli meg a bezártságot, mi a trükkje az elviseléséhez? A korlátozott, elrendelt vagy önként vállalt magány előbb-utóbb megváltoztathatja az embert. Aki egész nap egyedül ül otthon, mert fél kimenni az utcára vagy, éppen karanténban kell lennie, lehet, hogy órákig telefonál csak azért, hogy emberi szót halljon. Én például már alig ismerem meg az embereket a fehér, fekete vagy vicces arctakaróiktól. A kórházakban például a betegek nem ismerik fel az ápolóikat az egész arcukat elfedő maszkjuk miatt. Még a régi ismerősök is képesek elmenni egymás mellett, olyannyira bebugyolálták magukat a vírustól való félelmükben. Vajon meddig lehet hosszú távon úgy élni, hogy telefonon vagy e-mailen rendeljük például az ásványvizet, a burgonyát vagy a konzerveket?


Sok minden zárva van, még szabadon választhatsz!

A vendéglők bezártak, így hát interneten nézzük az étlapokat és rendeljük a napi betevő falatokat. Csak hát, ez nem olcsó dolog. A piacok nyitva maradtak ugyan, de nézzenek körül kedves olvasóim, ha kimerészkednek, mert sokan mégsem hordják a maszkot, pedig kötelező lenne! Pedig, aki nem tartja be a szabályt, azt kitilthatják a piacról, hiszen nemcsak saját magát veszélyezteti, hanem másokat is. Egy köhögés, vagy tüsszentés és már sok ember meg fertőződik. A kényszerű bezártságban marad az internet, az elszántaknak az olvasás. Biztosan sok minden mást is ki lehet találni, amire eddig talán még nem volt alkalom. Akinek új ötletei vannak, aki emberi feltételeket tud teremteni a zárt lakásban is, az legyen szíves írja meg! Nem tudjuk, mennyi ideig tart még ez az állapot. Amikor már úgy látjuk, hogy tetőzik a járvány, olykor idő előtt örömmámorba törünk ki, lazítunk, összejöveteleket szervezünk, szóval, hirtelen akarunk majd teret adni az elfojtott vágyaink kiélésének.

Pedig hallgatni akartam

Az emberek félnek. Cecília, mindannyiunk gondos nagymamája, rendszeresen ismerteti a napi helyzetet. Megtudjuk, hány új megbetegedés történt, mennyi embert ápolnak kórházban, hogyan alakul a vírus áldozatainak száma, és hányan vannak lélegeztető gépen. Bizony, elég sokan félnek, félünk, szeretnénk elkerülni a zsúfolt kórházakat, nehogy a legsúlyosabb betegek közé kerüljünk. Én betartom azokat az előírásokat, melyeket Müller Cecília asszony eléggé nem dicsérhető módon minden nap sokszor elmond. Akik nem ezt teszik, könnyen szembe találkozhatnak a kegyetlen vírussal. Itt az idő, hogy ne idézzük Tabi László híres, hírhedt mondását a halálozási hírekről, hanem érezhető méretekben győzzön az egészség, és az emberek tanuljanak meg okosan élni a nehéz időkben is! Valaki mondja meg végre: Meddig tart ez még?


Fotó: Iró Zoltán
Lap tetejére