RSS Feed

Ha Krúdy Gyula ma írna

Csontos Tibor - 2021. 03. 16. 10:16:20 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Ha Krúdy Gyula ma írna

"Egy új világ küszöbén állunk, a jövőnek egyelőre csak a viharfellegei látszanak a horizonton. Nem tudjuk, mi vár ránk. De érezzük, hogy szívet, elmét, mezt kell cserélni minden régi embernek, aki életben akar maradni. Vajon sikerül-e mindenkinek kimenni magából, akinek szeme ősi kolostoron csüngött? Belenyugszik- e a képzelet, hogy Szent István koronájával többé senkit nem avatnak királlyá ebben az országban? A gyermekmesék mosolyával hallgatjuk, mily körülményesen és szertartásosan uralkodnak Isten földi helytartói Magyarország felett.

Ezek a királyok egy mostani nagy színjáték utolsó felvonása elől bátran elmehetnének szentképnek, szembogarukban szeretnék kifejezést találni, de hiába, lábukhoz még verslábakat is írnék, amint malasztosan, szinte fenséggel mennek tova híveik között. Mintha e pár év alatt a felség és az égi küldetés, mint az angyalok szárnyai repkednének alakjaik körül a magyarok lojális áhítata közepette. A szentek lelkiállapota az övék, midőn csodákat mutattak embertársaiknak. Mely alakok a higgadtság, a megfontoltság karosszékén ülve, lelki harmóniában emlékeznek az ősi kolostor falai között egy felejthetetlen jó ételre. A vagabundok maradnak csak meg soványnak életük végéig, rendes ember pocakot ereszt. 
Elvek, meggyőződések, hitvallások kerültek szegre. 

Egy feloszlásban lévő világ orrfacsaró és álmatlanságot előidéző párazata szálldos a pesti utcákon, ahol már kocsis sem szaladgál, midőn lepcses ajkúnak mond egy angyalt, kinek szárnyából ennek hatására pihetollak hulltak alá, miként csengettyűléptű tavaszi eső fut a jós szagú erdő felett.  Ahol már egy budai képviselő is is lúdnak nevezve tesz nyugtalanná egy jóra való, liliomgyengéd, repkedő hajú, lázas szemű ifjú nőt, aki emésztő parázzsal a keblében várja a májust, hogy zsebkendője tele legyen a szerelem náthájával. Ahol már rohadt szaga van mindennek, politikának, becsületnek, erkölcsnek, Budapestnek, az országnak. 

Ennek a budainak és kocsisnak soha nem vergődnek szép szavai és elgondolásai a parlamenti csillárok alatt, mint eltévedt lepkék az öreg, pipafüst módjára kanyargó bárányfelhők társaságában. Lelkészi ábrázattal, áhítatosan  állnak a fotográfus csöve elé, cseppet sem halkan, ahogyan egy égi lehelet és nem is tündökölve, miként a magyarok erényeit szórják tele csillámporral. Új  történelmet kell írni. A népnek, a sokáig bolondított népnek kell először felnyitni a szemét, megmutatni neki a történelmi hazugságokat. A parasztbutító kalendáriomoknak, a ponyva hangzatos rémregényének, és históriás bolondságainak legyen mindörökre vége. Meg kell tiltani a régi világ betűpálinkásainak, hogy ismét gazságot, agyvelőrontást áruljanak. Az új emberi szellemben írott nemes és szép könyveket, hazugságmentes történelmet kell még ma íratni a népnek és reménykedjünk, hogy az utánunk következő nemzedék már nem ismeri a gyűlölködő indulatokat, a tüzet, amely úgy éget Magyarországon, mint az erdő."

(Krúdy Gyula 1894 -1919 között született publicisztikai írásai nyomán.)

Fotó: -a-
Lap tetejére