A Módos
| Csontos Tibor - 2021. 02. 20. 8:00:52 |
|
Amikor hatvan évesen nyugdíjazták a Magyar Televízióban, gyakorlatilag a könnyűzenei szerkesztőséget is nyugdíjba küldték. Márpedig a köztelevízió könnyűzenei életét évtizedekig ő határozta meg, táncdal- és dzsesszfesztiválokat szerkesztett, az ő leleményei voltak olyan műsorok, mint például a Jazz Pódium, a Roxínpad, az Egymillió fontos hangjegy, a Pulzus, a Pori Jazz. Nyolcvanegy évesen meghalt Módos Péter (képünkön).
Egyetlen válogatási szempontom volt: ne csörömpölés legyen,
hanem zene, zene, zene – fogalmazta meg mindig érvényes szerkesztési, válogatási
szempontjait hat éve Jávorszky Bélának adott életút-interjújában Módos Péter,
aki precíziósmérleg-műszerészként a hatvanas évek közepén került zeneközelbe, a
Budapesti Ifjúsági Könnyűzenei Klubba Illés Lajos és Zorán mellé harmadik
alelnöknek. Klubelnök: Bergendy István. Itt koncertszervezéssel és klubélettel
foglalkozott, olyan jól, hogy rábízták a Budapesti Ifjúsági Jazzklubot,
merthogy akkoriban ilyen is volt… Ekkoriban szerezte Módos azokat a
zenészkapcsolatait, melyeket későbbi televíziós műsoraiban kamatoztatott.
Hozzáértésére szükség volt az első magyar beatfilmben, az 1967-es Ezek a
fiatalokban, s később a Kovács András rendezte Extázis 7-től 10-ig című, a
beatről szóló dokumentumfilmjében.
A hatvanas évek végén került a televízióhoz, s a következő
évtized elején elindította könnyűzenei televíziós műsorait a Bergendy
együttesből kivált fúvóssal, Tánczos Gáborral, s bár a televíziós pop-rock
zenei kínálatot illetően tevékenységüket utólag „alapvetően negatívnak” ítélték
meg, a műfaj képernyős elismertetésében vitathatatlan szerepük volt. Az viszont
kétségtelen, hogy Módos egyéni ízlése befolyásolta, kik kerüljenek a műsoraiba.
A Hanglemezgyár. nyilván üzleti megfontolásokból tömte az új lemezekkel,
melyekkel közül Módos azokat a felvételeket használta, melyek tetszettek neki. Szemére
is vetették, hogy inkább veszi figyelembe a saját, mint a közönség ízlését. Ezt
utólag is cáfolta, mondván, hogy a Magyar Televízió a közönségé, nem pedig az
övé.
A Bizottság együttest soha nem szerkesztette a műsoraiba,
még csak nem is amatőrnek tartotta őket, hanem dilettánsnak. Miközben két nagylemezük is megjelent. A Pokolgépet is mellőzte azzal, hogy heavy
metál nem kerülhetett képernyőre. Miként a Hanglemezgyár és a kulturális
politika szemében fekete báránynak számító P. Mobil együttes sem pulzált a
Pulzusban és nem növelték az egymillió fontos hangjegyek számát, szemben,
mondjuk a Kati és Kerekperec diszkózenéjével. Az URH-t, a Kontroll Csoportot, a
Vágtázó Halottkémeket is elintézte azzal, hogy „nem ütik meg a képernyős
színvonalat”, a Beatrice pedig a mondvacsinált balhéi miatt számított tiltott
televíziós gyümölcsnek. Módos felidézte, hogy készült ugyan egy Beatrice-show,
de mivel a zenekar tagjai egy orosz népdal éneklése közben söröztek és ezzel
rossz irányba terelik a szocialista ifjúságot, nem mehetett adásba.
1969-ben elsőként készített Koncz Zsuzsával televíziós
showműsort, saját felfedezésének tartotta Katona Klárit, akit egy klubban
fedezett fel középiskolásként. Levélben kérte a gimnáziuma igazgatóját, hogy
engedje el tanulóját tévéfelvételre. S ő tette népszerűvé a jazzt a
televízióban. A finnországi Pori Jazzfesztiválról huszonkét éven át hozott
koncertfilmet, e jelentős zenei eseményen készíthetett interjút Miles
Davis-szel, Oscar Pettersonnal, s a jazzdobosként is feltűnő Ringo Starral, egy
New York-i forgatás során pedig Billy Cobhammel, a fúziós jazz ikonikus
amerikai dobosával. Módos Péter megítélése ezek miatt is ellentmondásos volt a
könnyűzenei szakmában, a fősodorba tartozó előadók, együtteseknek azonban
szavuk sem lehetett rá. Egyébként pedig a pop-rock pulzusai, az egymillió
fontos hangjegyei nem maradhatnak ki a hazai könnyűzene történetéből.
Fotó: Forrás: nyugat.hu