RSS Feed

A Módos

Csontos Tibor - 2021. 02. 20. 8:00:52 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

A Módos

Amikor hatvan évesen nyugdíjazták a Magyar Televízióban, gyakorlatilag a könnyűzenei szerkesztőséget is nyugdíjba küldték. Márpedig a köztelevízió könnyűzenei életét évtizedekig ő határozta meg, táncdal- és dzsesszfesztiválokat szerkesztett, az ő leleményei voltak olyan műsorok, mint például a Jazz Pódium, a Roxínpad, az Egymillió fontos hangjegy, a Pulzus, a Pori Jazz. Nyolcvanegy évesen meghalt Módos Péter (képünkön).

Egyetlen válogatási szempontom volt: ne csörömpölés legyen, hanem zene, zene, zene – fogalmazta meg mindig érvényes szerkesztési, válogatási szempontjait hat éve Jávorszky Bélának adott életút-interjújában Módos Péter, aki precíziósmérleg-műszerészként a hatvanas évek közepén került zeneközelbe, a Budapesti Ifjúsági Könnyűzenei Klubba Illés Lajos és Zorán mellé harmadik alelnöknek. Klubelnök: Bergendy István. Itt koncertszervezéssel és klubélettel foglalkozott, olyan jól, hogy rábízták a Budapesti Ifjúsági Jazzklubot, merthogy akkoriban ilyen is volt… Ekkoriban szerezte Módos azokat a zenészkapcsolatait, melyeket későbbi televíziós műsoraiban kamatoztatott. Hozzáértésére szükség volt az első magyar beatfilmben, az 1967-es Ezek a fiatalokban, s később a Kovács András rendezte Extázis 7-től 10-ig című, a beatről szóló dokumentumfilmjében.

 A hatvanas évek végén került a televízióhoz, s a következő évtized elején elindította könnyűzenei televíziós műsorait a Bergendy együttesből kivált fúvóssal, Tánczos Gáborral, s bár a televíziós pop-rock zenei kínálatot illetően tevékenységüket utólag „alapvetően negatívnak” ítélték meg, a műfaj képernyős elismertetésében vitathatatlan szerepük volt. Az viszont kétségtelen, hogy Módos egyéni ízlése befolyásolta, kik kerüljenek a műsoraiba. A Hanglemezgyár. nyilván üzleti megfontolásokból tömte az új lemezekkel, melyekkel közül Módos azokat a felvételeket használta, melyek tetszettek neki. Szemére is vetették, hogy inkább veszi figyelembe a saját, mint a közönség ízlését. Ezt utólag is cáfolta, mondván, hogy a Magyar Televízió a közönségé, nem pedig az övé.

Bizottság együttest soha nem szerkesztette a műsoraiba, még csak nem is amatőrnek tartotta őket, hanem dilettánsnak. Miközben két nagylemezük is megjelent. A Pokolgépet is mellőzte azzal, hogy heavy metál nem kerülhetett képernyőre. Miként a Hanglemezgyár és a kulturális politika szemében fekete báránynak számító P. Mobil együttes sem pulzált a Pulzusban és nem növelték az egymillió fontos hangjegyek számát, szemben, mondjuk a Kati és Kerekperec diszkózenéjével. Az URH-t, a Kontroll Csoportot, a Vágtázó Halottkémeket is elintézte azzal, hogy „nem ütik meg a képernyős színvonalat”, a Beatrice pedig a mondvacsinált balhéi miatt számított tiltott televíziós gyümölcsnek. Módos felidézte, hogy készült ugyan egy Beatrice-show, de mivel a zenekar tagjai egy orosz népdal éneklése közben söröztek és ezzel rossz irányba terelik a szocialista ifjúságot, nem mehetett adásba.

1969-ben elsőként készített Koncz Zsuzsával televíziós showműsort, saját felfedezésének tartotta Katona Klárit, akit egy klubban fedezett fel középiskolásként. Levélben kérte a gimnáziuma igazgatóját, hogy engedje el tanulóját tévéfelvételre. S ő tette népszerűvé a jazzt a televízióban. A finnországi Pori Jazzfesztiválról huszonkét éven át hozott koncertfilmet, e jelentős zenei eseményen készíthetett interjút Miles Davis-szel, Oscar Pettersonnal, s a jazzdobosként is feltűnő Ringo Starral, egy New York-i forgatás során pedig Billy Cobhammel, a fúziós jazz ikonikus amerikai dobosával. Módos Péter megítélése ezek miatt is ellentmondásos volt a könnyűzenei szakmában, a fősodorba tartozó előadók, együtteseknek azonban szavuk sem lehetett rá. Egyébként pedig a pop-rock pulzusai, az egymillió fontos hangjegyei nem maradhatnak ki a hazai könnyűzene történetéből.

 


Fotó: Forrás: nyugat.hu
Lap tetejére