Futás!
| Csontos Tibor - 2021. 02. 09. 8:00:27 |
|
Ennyi az egész, de talán már alig kell biztatni valakit arra, hogy az egészséges életmód jegyében fusson. Szerencsére egyre több a hobbifutó, akik benépesítik a különböző futópályákat, akik tömegjelenetté formálják az ilyen-olyan városi futóversenyeket. Ahány futó, annyi motiváció, annyi sztori, de a nagy közös szerelem mégiscsak maga a futás. A futás, amely talán a legegyszerűbb mozgásforma ebben a levegőtlenséggel járó bezártsággal, kényszerű mozgáshiánnyal nehezített járványidőszakban.
Nincs ebben semmi különös – mondta nekünk a világ
legszívósabb futónőjeként emlegetett és sziklaszilárdnak jellemzett Lubics
Szilvia, a legismertebb magyar hosszútávfutó, midőn a MIX Magazintól
meglátogattuk az otthonában. Mindenki másnak persze van abban valami különös,
hogy Lubics Szilva háromszor győzött a 246 kilométeres távot jelentő görög
Spartathlonon, kétszer pedig a 221 kilométeres Ultrabalatonon. Hiszen a
huszonnégy órás futások azzal is járhatnak, hogy szinte leszakad a csípő,
begyullad a sarokcsont, de az ultramaraton sok mindenre megtanítja az embert,
például arra is, hogy ne ijedjen meg a hétköznapok nehézségeitől. A hobbifutók
is keresik a kihívásokat edzéstervvel vagy anélkül, s aki belekóstolt a
rendszeres futás örömeibe, tudja, hogy nehéz kiszállni belőle, testük felveszi
ennek az életmódnak a ritmusát, ha az egészségük engedi, bízvást
megjegyezhetik: hosszú futásomra mindig számíthattok.
Persze, nem kell mindenkinek ultratávot futnia, igaz, kellő
edzettséggel és felkészüléssel előbb-utóbb ez is kipróbálható, miként Lubics
Szilvia fogalmazott, a hosszú távú futáshoz hosszú út vezet, sokkal fontosabb,
hogy a korábbi divatos jelszóval, mely szerint a láb mindig kéznél van, ez a
fajta testedzés része legyen a napjainknak. S úgy tűnik fel, egyre többeknek az
is. A hobbifutás népszerűségét jelzi, hogy a közösségi média szinte hemzseg az
edzésmódszerektől, a futásélményektől, a versenyek mozgóképeitől, az egyéni
csúcsoktól, szintidőktől. Kell persze a versenyszellem, de az időeredményeknél
mégis fontosabb a rendszeres testedzés, a fizikai jólét, az egészségmegőrzés,
különösen ebben a levegőtlenséggel járó bezártsággal, kényszerű mozgáshiánnyal nehezített
járványidőszakban. Elsősorban persze az egészségünk, a jó
kondíciónk érdekében, de gondoljunk a mentális haszonra, akaraterőnk,
kitartásunk fejlesztésére, önbizalmunk doppingolásához pedig önmagunk
határainak átlépésére.
A lapunknak korábban ugyancsak nyilatkozó Maráz Zsuzsa -
háromszoros Ultrabalaton-győztes, négyszeres Spartathlon-induló, mely versenyből
kettőt meg is nyert – szerint ez a sportág azért is szép, mert az ember
megismerheti önmagát. Azt mondja, sokkal erősebb és szorgalmasabb, mint
gondolta, otthon érzi magát e sportágban, jól tűri a monotóniáját, nyugalmat
kap tőle, s meg is változtatta az ultrafutás, hiszen ha képes végigfutni 246
kilométert, úgy véli, bármire képes lehet, csak akarnia kell.
Kolléganőnknél, Cinkotai Kláránál, a MIX Magazin titkárságának vezetőjénél
az ultrafutás a futásteljesítményt megkövetelő kézilabdázásból nőtt ki. Ma már
a legjobb eredményei között tartja számon a félmaraton 1 óra 38 perces, a
maraton 3 óra 34 perces eredményét, a hatórás futáson elért 70.012 kilométerét,
s a Száguldó Szirének négyfős csapatával az Ultrabalatonon elért, harmadik
helyet jelentő 19 óra 25 perces teljesítményét. Azt mondja, már az élete része a
futás, ami nem véletlenül vált olyan népszerűvé napjainkban, hiszen bármikor
elkezdhető, nincs életkorhoz kötve, s ami sokat hozzátesz az egészséghez. A
kezdők számára nagyon fontos a fokozatosság, eleinte célszerű két-három naponta
harminc percet futni, s ügyelni kell arra is, hogy nem szabad hirtelen
megnövelni a távot. Nem feltétlenül kell mindvégig futni, kezdetben sétára is
lehet váltani, amíg folyamatosan, kifulladás nélkül teljesíthető a harminc perc
és sokat számít a rendszeresség.
A távok megválasztásánál számít az edzettség, ennél a sportnál is kötelező az,
hogy tisztában legyünk önmagunk határaival. Népszerű a futópad is, könnyebb rajta a
futás, télen kiválthatja a szabadtéri mozgást, amely azonban jóval hatásosabb
és nagyobb erőkifejtést követel. S még valami. A rendszeres mozgás, futás
kedvezően változtatja meg étkezési szokásainkat, óhatatlanul egészségesebb lesz
a táplálkozásunk is. Abban pedig minden futó egyetért, hogy aki rendszeresen fut, még ha csak hobbiból is, valósággal tobzódhat a boldogsághormonokban.
Fotó: Tehel Tibor