RSS Feed

Futás!

Csontos Tibor - 2021. 02. 09. 8:00:27 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Futás!

Ennyi az egész, de talán már alig kell biztatni valakit arra, hogy az egészséges életmód jegyében fusson. Szerencsére egyre több a hobbifutó, akik benépesítik a különböző futópályákat, akik tömegjelenetté formálják az ilyen-olyan városi futóversenyeket. Ahány futó, annyi motiváció, annyi sztori, de a nagy közös szerelem mégiscsak maga a futás. A futás, amely talán a legegyszerűbb mozgásforma ebben a levegőtlenséggel járó bezártsággal, kényszerű mozgáshiánnyal nehezített járványidőszakban.

Nincs ebben semmi különös – mondta nekünk a világ legszívósabb futónőjeként emlegetett és sziklaszilárdnak jellemzett Lubics Szilvia, a legismertebb magyar hosszútávfutó, midőn a MIX Magazintól meglátogattuk az otthonában. Mindenki másnak persze van abban valami különös, hogy Lubics Szilva háromszor győzött a 246 kilométeres távot jelentő görög Spartathlonon, kétszer pedig a 221 kilométeres Ultrabalatonon. Hiszen a huszonnégy órás futások azzal is járhatnak, hogy szinte leszakad a csípő, begyullad a sarokcsont, de az ultramaraton sok mindenre megtanítja az embert, például arra is, hogy ne ijedjen meg a hétköznapok nehézségeitől. A hobbifutók is keresik a kihívásokat edzéstervvel vagy anélkül, s aki belekóstolt a rendszeres futás örömeibe, tudja, hogy nehéz kiszállni belőle, testük felveszi ennek az életmódnak a ritmusát, ha az egészségük engedi, bízvást megjegyezhetik: hosszú futásomra mindig számíthattok.

 Persze, nem kell mindenkinek ultratávot futnia, igaz, kellő edzettséggel és felkészüléssel előbb-utóbb ez is kipróbálható, miként Lubics Szilvia fogalmazott, a hosszú távú futáshoz hosszú út vezet, sokkal fontosabb, hogy a korábbi divatos jelszóval, mely szerint a láb mindig kéznél van, ez a fajta testedzés része legyen a napjainknak. S úgy tűnik fel, egyre többeknek az is. A hobbifutás népszerűségét jelzi, hogy a közösségi média szinte hemzseg az edzésmódszerektől, a futásélményektől, a versenyek mozgóképeitől, az egyéni csúcsoktól, szintidőktől. Kell persze a versenyszellem, de az időeredményeknél mégis fontosabb a rendszeres testedzés, a fizikai jólét, az egészségmegőrzés, különösen ebben a levegőtlenséggel járó bezártsággal, kényszerű mozgáshiánnyal nehezített járványidőszakban. Elsősorban persze az egészségünk, a jó kondíciónk érdekében, de gondoljunk a mentális haszonra, akaraterőnk, kitartásunk fejlesztésére, önbizalmunk doppingolásához pedig önmagunk határainak átlépésére.

 A lapunknak korábban ugyancsak nyilatkozó Maráz Zsuzsa - háromszoros Ultrabalaton-győztes, négyszeres Spartathlon-induló, mely versenyből kettőt meg is nyert – szerint ez a sportág azért is szép, mert az ember megismerheti önmagát. Azt mondja, sokkal erősebb és szorgalmasabb, mint gondolta, otthon érzi magát e sportágban, jól tűri a monotóniáját, nyugalmat kap tőle, s meg is változtatta az ultrafutás, hiszen ha képes végigfutni 246 kilométert, úgy véli, bármire képes lehet, csak akarnia kell. 

Kolléganőnknél, Cinkotai Kláránál, a MIX Magazin titkárságának vezetőjénél az ultrafutás a futásteljesítményt megkövetelő kézilabdázásból nőtt ki. Ma már a legjobb eredményei között tartja számon a félmaraton 1 óra 38 perces, a maraton 3 óra 34 perces eredményét, a hatórás futáson elért 70.012 kilométerét, s a Száguldó Szirének négyfős csapatával az Ultrabalatonon elért, harmadik helyet jelentő 19 óra 25 perces teljesítményét. Azt mondja, már az élete része a futás, ami nem véletlenül vált olyan népszerűvé napjainkban, hiszen bármikor elkezdhető, nincs életkorhoz kötve, s ami sokat hozzátesz az egészséghez. A kezdők számára nagyon fontos a fokozatosság, eleinte célszerű két-három naponta harminc percet futni, s ügyelni kell arra is, hogy nem szabad hirtelen megnövelni a távot. Nem feltétlenül kell mindvégig futni, kezdetben sétára is lehet váltani, amíg folyamatosan, kifulladás nélkül teljesíthető a harminc perc és sokat számít a rendszeresség.

A távok megválasztásánál számít az edzettség, ennél a sportnál is kötelező az, hogy tisztában legyünk önmagunk határaival. Népszerű a futópad is, könnyebb rajta a futás, télen kiválthatja a szabadtéri mozgást, amely azonban jóval hatásosabb és nagyobb erőkifejtést követel. S még valami. A rendszeres mozgás, futás kedvezően változtatja meg étkezési szokásainkat, óhatatlanul egészségesebb lesz a táplálkozásunk is. Abban pedig minden futó egyetért, hogy aki rendszeresen fut, még ha csak hobbiból is, valósággal tobzódhat a boldogsághormonokban.

 


 

 


Fotó: Tehel Tibor
Lap tetejére