RSS Feed

Újra sípol a macskakő

Csontos Tibor - 2021. 02. 06. 8:00:49 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Újra sípol a macskakő

A minap ismét megnéztem Gazdag Gyula Sípoló macskakő című, 1972-ben készült játékfilmjét. Az M5 vetítette. Nocsak. Annak idején radikálisnak tartották ezt a mozit, amely az öntudatára ébredt ifjú nemzedékről szólt, és amely 1968 párizsi májusát idézte. Az M5 műsorszerkesztői elfelejtethették, hogy nálunk nem szeretik, ha egy nemzedék nem viselkedik alattvalóként és mint tudjuk, a hivatalosság sem szíveli a hatvannyolcas szabadságeszményeket. Pedig mintha újra sípolna a macskakő.

A Sípoló macskakő sztorija szerint egy kéthetes nyári  mezőgazdasági diáktábor lakói fellázadnak, mert kiderül, még sincs munka, miközben marxista szólamokkal untatják őket és a hazugságok, az őket érintő információk visszatartása, manipulálása miatt néhányan cselekvésre szánják el magukat. Belecsöppen a történetbe egy francia fiú is, aki elmeséli a nála lévő sípoló macskakő történetét: ezzel az olcsó, műanyag kereskedelmi tömegcikkel az 1968 májusában, a diáklázadások idején felszedett utcakövekre emlékeztek. Ez a műanyag sípoló macskakő nem kevés asszociációra  adott alkalmat négy évvel a párizsi történések után ebben a filmbeli építőtábori társulatban. Melynek amatőr diákszereplői a Kik vagyunk? Mit akarunk? kérdésekre válaszolva igyekeztek meghatározni magukat. A helyzettel való szembenállásuk cseppet sem olyan közösséget teremt, mint amilyet - a rendszerbe megalkuvóan belesimulónak - ennek az építőtábornak szántak eredetileg.


Gazdag Gyula első játékfilmje nem véletlenül keltett nagy kritikai figyelmet - miközben a közönségsiker elmaradt -, s mi tagadás, majd' ötven év múlva is vannak időszerű rétegei. Arra hozott példát, hogy az akkori nemzedék mégsem volt veszendő. Miként a jelek szerint nem veszendő a mai fiatal nemzedék sem, melynek például az SZFE-n tanuló hallgatói tavaly elfoglalták az intézmény épületét. A birtokháborító csürhének, jogtiprónak emlegetett társulattal kapcsolatban már jóval korábban, a netadó elleni felvonulásuk, majd a kockás inges bejelentkezésükkor a hatalomnak  újra tudomásul kellett venni, hogy van itt egy önállóan gondolkodó és önállóan cselekedni is képes nemzedék, amelyik már felszisszen, ha igazságtalanságot lát maga körül, ha úgy érzi, korlátozni akarják döntési és mozgási szabadságát. Ha hülyének és alattvalónak nézik. Ennek a nemzedéknek nincs szüksége pártokra, politikusokra. 

A politikai elit is összehozott egy mai "építőtábort", melyben ez a nemzedék pontosan látja, mi az ábra és ahol a nemzedéki energia már nem céltalan és nem deformálódott. 
Ez a nemzedék intellektuális, okos és intelligens társulat, amelynek tagjai az egyetemi modellváltásokkal kapcsolatban is hallatják hangjukat, még akkor is, ha tudják, hogy reménytelenül, de jelzik, hogy kinőtték az átlátszó politikusi szövegeket. 

Van egy jelenet a Sípoló macskakőben. A három lázadó diákot vonatra rakják, a fülkében egy felnőtt dohányzik. A fiúk tudják, hogy a nikotinfüst is káros. Lehúznák az ablakot, de nem nyílik. Az ajtó viszont igen, de folyton becsukódik. Leleményesek és kitámasztják egy táskával. Mondván, nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség. Felnőtt útitársuk csodálattal nézi őket.

Ma újra sípol a macskakő.


Fotó: -a-.
Lap tetejére