RSS Feed

Kóbor könyv

Csontos Tibor - 2021. 01. 21. 8:00:38 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Kóbor könyv

Nevekkel nem illik játszani, de illik a kóbor jelző a könyvre, amelyen Kóbor János dolgozik. Az Omega énekesétől már évekkel ezelőtt hallottuk, hogy egy kiadói felkérésre elkezdte írni az együttes történetével átszőtt személyes életrajzát, ennek azonban híján maradtunk. Az ötlet azóta is kóborol, s érdekes, miért nem jelent meg soha könyv a magyarock kultúra egyik megteremtőjéről, a kelet-európai Rolling Stonesként emlegetett, ötvennyolc évig működött Omegáról?

Készültek Omegazinok, speciális kiadványok a nagyszabású koncertekre, de önálló könyvet nem adtak ki az együttesről. Először a Miklós Tibor Keresem a szót, keresem a hangot című, 1977-ben megjelent kötetében Benkő-, Kóbor-, Mihály-, Presser-interjúkból lehetett összerakni a kezdeteket, majd Tardos Péter az 1980-ban megjelent Rocklexikonában adott zenekari történetet terjedelmes címszóban. Felidézte, hogy az első Ki Mit Tud?-on az Omega helyett egy stramm Radetzky-indulót játszó katonazenekart juttattak tovább, és hogy a Kisstadionban rendezett koncertjeikre úgy érkeztek meg öt bérelt Volvón, mint egy olajban gazdag ország diplomatái. Négy éve az ősOmega gitárosa, Kovacsics András szánt egy fejezetet az Omega 1962-67 közötti történetére négy éve megjelent könyvében, melyből azt is megtudjuk, hogy Benkő olasz slágereket énekelt, Kóbor Rolling Stonest, Somló az artistaképző egyetlen, kölcsönszaxofonján játszott, amit soha nem vitt vissza.

 Bizonyos, hogy az építészmérnökként végzett, gátfutóként az 1964-es tokiói olimpiára készülő, majd az anglomán rockzenét megkedvelő Kóbor majdani életrajzát az Omega történeteként is olvashatjuk majd. A szerző ugyanis – miként mondta – különleges kötetre készül, soha nem látott képekkel, levelekkel. Mintaként említi a Paul McCartney-könyvet és a Rolling Stones-köteteket. Remélhetően Barry Miles Paul McCartney-életrajzára és Keith Richards Életem című könyvére is gondolt, melyek a maguk műfajában valóban tökéletesek, olvasmányosak, hemzsegnek a sztoriktól, elmesélik a dalok és az albumok keletkezéstörténetét. (Talán nem véletlen, hogy valalmely Omega-sajtótájékoztatóra a gitáros Molnár György ezzel a Rolling Stones agyának, Richardsnak a kötetével a hóna alatt érkezett.)

Kár, hogy Havas Henrik nem olvasta ezeket, mielőtt belefogott a Benkő Laci – A legendás billentyűs és az Omega története címmel megjelent, igénytelen, szerkesztetlen, az élőbeszéd pongyolaságát híven visszaadó kötetébe, amely nem csupán méltatlan a billentyűs emlékéhez, de az Omega ezerszer leírt históriai elemeit visszhangozza. Havas lekicsinylően szólt Presser ugyanakkor megjelent könyvéről, melyben a zeneszerző máig alig ismert részleteket is elárul az Omega-sztoriból. Mi több, humora van, s még jobban is ír, mint Havas az ő Benkő-könyvében. Oly messze van a két kötet egymástól, mint Makó Párizstól, hogy a klasszikus Omega-történést idézzem: az együttes Palma de Mallorcán fesztivált nyert a Gyöngyhajú lánnyal, melynek nyomán Párizsba mehettek volna lemezfelvételre, de haza kellett jönniük a makói ORI-koncertre.

 Kóborra mindig jellemző volt az őszinte színpadi teljesítmény, várhatóan az Omega utolsó, Testamentum című lemezéhez kapcsolódó, a Gyöngyhajú lányból kölcsönzött Álmodtam vagy igaz talán? munkacímmel futó testamentumkönyve is őszintének ígérkezik. Talán azt is megtudhatjuk, miként született meg az együttes, vagy azt, hogy miért nem maradtak végleg kint, ezeekre mindenki másként emlékszik. Az énekes szerint, ha disszidálnak, nem lettek volna messze a Rolling Stones-tól. Egyszer megjegyezte, ha fociban legyőzhettük az angolokat hat háromra, a zenét sem tudhatják jobban nálunk…

Kóbor soha nem volt híve a zenekar életét bemutató könyvnek, mondván, a híveik mindent tudnak az Omegáról, az internet is tele van szövegekkel, képekkel, most mégis arra készül, hogy elmesélje, ő miként élte meg az együttesben eltöltött ötven évét, azt, hogy a lemezgyárban nem tartották igazi énekesnek, mit jelentett számára a világsztárok közelsége, a pillanat, hogy miután Presser és Laux kiválásakor megegyeztek a felszerelés elosztásáról, Presser kikísérte és magában Woody Guthrie This Land Is Your Land című dalát dúdolta, Kóbor szerint azt sugallva neki, ez itt a ti országotok, mi pedig megyünk Amerikába.

Hat éve a basszusgitáros Mihály Tamás Basszus! Omega! – Ez egy életre szól címmel, kíméletlen őszinteséggel megírta a maga memoárját, zenésztársait nem mindig kedvező színben feltüntetve. Ekkor már nem voltak jó viszonyban, nem tartották a kapcsolatot, a sajtóban üzengettek egymásnak. Mihálynak nem tetszett ne, hogy az Omega fellépett a felcsúti Pancho Arénában, szerinte ez politikai állásfoglalás. Levénemberezte Kóbort, akit Omega Jánosnak nevezett és perrel fenyegetett szerzői jogai megsértése miatt, Omega 2.0 névvel illette a Szekeres Tamással és a Szőllősy Katival koncertező együttest, a templomi koncertjeik kapcsán pedig megjegyezte, micsoda dolog pénzt szedni a hívőktől. A Kóbor-könyvnek nemcsak ez kölcsönöz majd különös akusztikát, hanem az is, hogy tavaly novemberben egyetlen hét alatt ketten is elhunytak a legendás együttesből, Benkő László és Mihály Tamás.


Fotó: Forrás: hardrock.hu
Lap tetejére