RSS Feed

Aranyemberek

Dalia László - 2021. 01. 12. 8:00:14 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Aranyemberek

A leggazdagabb magyarok többsége a saját tehetségéből boldogult, miután a szocializmusban nem lehettek nagy vagyonok, nem volt mit örökölni. Előnyben voltak, akik a rendszerváltáskor ott álltak a rajtvonalon, s előtte már sikeres menedzserként, iparosként dolgoztak. Nem mindegyikük privatizált vagy vásárolt kárpótlási hegyeket, de akkor még egymillióval is kezdeni lehetett valamit.

Szakonyi Péter nevezte el aranyembereknek legutóbbi könyvében a sikeres magyar vállalkozókat, természetesen Jókai Mór után szabadon, aki egy Bécsben müködő magyar bankárról mintázta Timárt. És tényleg, néha egy ötletből vagy alkatrészből indult el a nagy üzlet, s van aki az első millióját almából, balatoni büféből vagy pezsgőtablettából kereste, másoknak már a nagyszülei is csirkét tenyésztettek vagy az apjuknak már édesség gyára volt a a két világháború között. Nincs recept, csak afféle amerikás könyveket lehetne írni, hogy légy önmagad és ne add fel az első akadálynál. A leggazdagabb magyarokról 2002 óta épp Szakonyi, a magyar gazdasági újságírók ásza és doyenje jelentet meg egy brossúrát, de igazán nincs könnyű dolga, hiszen sokan titkolják a vagyonukat és egyesek állítólag fizetni is hajlandóak lennének, hogy lemaradjanak a listáról. Demján Sándor mondta volt többször is, hogy a térségben nálunk a legmagasabb az irigység faktor, így talán érthető is a titkolózás.

Persze, a milliárdok számolgatása helyett érdekesebb és tanulságosabb, hogyan lett valaki cukorkagyártóból ingatlankirály és a kamionkirály miért adja el a  flottáját és épít menedzser kórházat. Én még emlékszem Morvaira, a kazánkirályra és Dicső Gáborra, a  Kontrax       birodalomra, amelynek azóta már a székházát is lebontották a Hungária körúton. Somody Imre, a Pharmavit egykori tulajdonosa, amit 110 millió dollárért adott el és aztán belekezdett sok mindenbe, amely sorban mind tönkre ment, legutóbb a Centrál kávéházat adta el és ma egy 15 hektáros vácegresi birtokon gazdálkodik. Ő sem tőzsdézett és nem is kaszinózott, saját bevallása szerint majd minden vállalkozása megelőzte a korát, ezért épültek le. Hasonlóan különleges pályát futott be Ináncsy Miklós, aki téeszt vezetett, almából gazdagodott meg, majd húsipari vezető lett és a privatizáció idején a Nagyvágóhídat vásárolta fel fillérekért, ma viszont lakóparkot épít és hajdúszoboszlói szállodákat birtokol. 

A cégek apáról fiúra szállnak jó esetben, de ha az utódokat nem érdekli az üzlet, akkor jobb időben eladni. Palásti József is eladta a Fornettit súlyos milliárdokért és azt hitte Floridában tölti a nyugdíjas napjait. Ám unatkozott, hiába sütött szépen a nap, s hazajött készételeket gyártani. Wáberer György fuvarozó cégének 3500 kamionja volt, s miután kivásárolták ingatlanfejlesztésbe kezdett Ám úgy tűnik, volt cége padlót fogott, s a névadó visszatér korábbi sikerei színhelyére, az országutakra. Futó Péter Fundy cége is szárnyalt az édesség piacon, mégis eladta. És nem nyúlt mellé az ingatlanpiacon sem, a Futureal ma az egyik legdinamikus cég az üzletágban, többek között az ő nevükhöz füződik a Corvin-negyed. Révész Bálint, aki kamionsofőrként 3 millió kilompétert vezetett, nem adta fel a fuvarozó céget, csak a hagyományos fuvarokat engedte át a konkurenciénak, a vegyianyagokat továbbra is ő szállítja a világcégeknek és mellesleg gázkereskedő lett. A legpikánsabb Gattyán György története, aki a felnőtt tartalomból gazdagodott meg, máig sem hagyott fel a pornó iparral, de a kedvencei a startupok, azokba fektet és millárdokat költ jótékony célokra, miközben cégei Budapesten, Luxemburban és Los Angelesben telepedtek le.

Fotó: Almássy Aurél
Lap tetejére