Az EU tagállamaiban ki emlékszik már arra, hogy a francia seregek 1806-ban elfoglalták Berlint, majd 1813-ban elvéreztek a lipcsei csatában? A napóleoni agressziót követően a 19. századra már megállíthatatlan volt az ipari – nem utolsó sorban hadiipari – és polgári fejlődés Európa szívében, az afrikai gyarmatokkal is gazdagodott bismarcki birodalomban. Otto von Bismarck már 1862-től porosz miniszterelnök volt. S ő lett az egységes Németország első (tehetséges!) kancellárja. Egészen 1890-ig, mígnem az elhunyt I. Vilmos unokája, II. Vilmos el nem bocsájtotta.
A látványos modernizáció éppen Berlinben volt a legkézzelfoghatóbb, ahol már 800 ezer embernél is több élt, midőn 1894-ben felavatták a Birodalmi Gyűlés épületét. A villamosok, omnibuszok, a magasvasút- (S-Bahn) és mélyvasút- (U-Bahn) közlekedés a város tempójának felgyorsulásáról árulkodott. Az első világháború idején már 2 millió polgára volt Berlinnek, s az „arany 20-as években” megduplázódott a népesség.
Az 1916-ban a háború miatt elmaradt berlini nyári ötkarikás játékok után két évtizeddel, 1936-ban lehetett olimpia házigazdája a náci birodalom centruma. A 24 hónap alatt felhúzott, s a kontinens legkorszerűbb sportlétesítményének címével büszkélkedő Olympiastadionban - melyet műemléki jellegét megőrizve, tejesen modernizálva 2004-ben adtak át ismét - a magyar atléták is ragyogóan szerepeltek. Többek közt tíz aranyat szereztek sportolóink a horogkeresztes lobogók árnyékában, a hitleri sport shown.
Fotó: Mogyorósi Géza