A második világháború után létrejött Európai Szén- és Acélközösséget hat nyugati ország alkotta. A Benelux-államok mellett Itália, Franciaország és az NSZK gazdasági szövetsége volt ez. Az első bővítésre jó két évtizedet kellett várni. 1973-tól az Egyesült Királyság, Írország és Dánia is a majdani EU tagja lett. 1981-ben pedig – a napjainkban is súlyos nehézségekkel kűzdő – Görögországot vették fel az Európai Közösségbe. Ki gondolt akkoriban a KGST felbomlására, a berlini fal három évtizeddel ezelőtti ledőlésére, a Szovjetunió széthullására?
Addig még '86-ban Spanyolországot és Portugáliát is befogadta Brüsszel. Németország újraegyesítése 1990-ben azzal járt, hogy a hajdani NDK beolvadt az NSZK-ba, s az Európai Unióba. Ausztria, Finnország és a svédek a következő körben (1995-ben) váltak EU-régióvá. Hazánk, kilenc másik állam társaságában éppen másfél évtizede csatlakozott az Unióhoz. Öröm, bánat – ki-ki vérmérséklete szerint idézi fel a 2004 óta eltelt, belpolitikai viharoktól sem mentes korszakot. De tény, hogy Brüsszel és Budapest viszonya volt már harmónikusabb is. Ma 27 tagországa van az EU-nak. Románia és Bulgária 2007 januárjában, déli szomszédunk Horvátország pedig 2013 nyarán írta alá a csatlakozási szerződést.
Fotó: -a-