RSS Feed

Az egyszeri részvényes

Dalia László - 2020. 12. 29. 8:00:28 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Az egyszeri részvényes

Egyszer még a boldog békeidőkben, vagyis a rendszerváltás környékén volt 8 részvényem. Egy sikeres magazin egyik vezetőjekélnt kaptam, s miután a kiadó tulajdonosa éppen akkor Rupert Murdoch, a világ egyik legnagyobb sajtómágnása volt, eszembe sem volt eladni. Pedig minden kollégámnak és nekem is azt ajánlotta a kiadó vezetője, hogy legalább a felétől váljak meg jó áron.

A történet nem éppen a tőzsdéről szól vagy mégis? Én elvileg jól számoltam, mert arra gondoltam, hogy hosszú távon szépen kamatozik majd a 8 részvény, s később jóval többet érhet , tehát jó befektetés. Ám ha ilyen logikusan működne a tőzsde és a cégek ily biztonságosan evickélnének a nagy folyón, akkor minden részvény aranyat érne. Ám én is kifelejtettem a számításból, hogy Murdoch adja-veszi a részvényeket és amikor rájön majd, hogy Kelet-Európában nem lehet vagyonokat keresni, akkor megválik majd a papíroktól. És a világverő magazin vezetőinek nem volt stratégiája, ők is egyszeri gazdái voltak a sikernek, különösebb tapasztalat nélkül és leginkább rövid távra terveztek. /A sikeres magazin négy év múlva már csak árnyéka volt önmagának, én is eljöttem./ Nekem még az sem volt gyanús, hogy mindenkinek azt ajánlották, legalább a részvények felét adják el. Pont fordítva gondoltam a sumákságot, hogy fel akarják vásárolni a részvényeket, pedig dehogy. Ők már sejtették, hogy ez egy egyszeri üzlet. Nem húzom tovább, még ma is megvannak az értéktelen papírdarabkák. Mind a nyolc. 

Ma már többet tudok a tőzsdéről, bár most sem a medvével és a bikával fekszem és kelek, de követem a részvények szárnyalását és buktáját. Ugyanakkor a világ egyik legjobb játékának tartom, amelyben sok kockázat sincs, ha nem a vagyonunkkal, vagyis minden ingatlanunkkal és ingóságunkkal szállunk be. Tanítanám a középiskolában, ahol már régóta tantárgyat szentelhetnének a  pénzügyi ismereteknek, valahol a csekkek kitöltésénél kezdődhetne a tananyag és a tőzsdénél fejeződhetne be. Az előbbit mindenki megtanulná, az utóbbiban már csak a jelesek, vagyis a jobb játékosok merülnének el. Oly sokat megérthenének a diákok a világ működéséből és az Apple vagy éppen a Tesla révén az érdeklődésüket sem lenne nehéz felkelteni, hiszen a komputerek, mobilok és autók, űrhajók világa majd mindenkit izgat. És pénz nélkül is lehetne játszani tőzsdét, ahogy a Gazdálkodj okosban vagy a Monopolyban játékpénzzel, például a Mol és OTP részvények útját követve és egyúttal bepillantva  magyar és nemzetközi, vagy ha úgy tetszik, globális gazdaságba.

A Fidesz-állam egyre több egyetemet kerget alapítványba és persze a saját embereit ülteti be a kúratóriumba. Ez épp olyan buta dolog, mint amikor nagy cégeket adnak át az oligarchiáiknak, akik persze verseny nélkül és nem a legjobb szakembereket helyzetbe hozva, gyenge teljesítményt generálnak. A sikeres céget is le lehet nullázni néhány év alatt és a magyar egyetemek eddig sem voltak versenyképesek, ezután még inkább nem lesznek azok. Lásd SZFE, ahol a legjobb erők kiléptek és csak a másodosztályból sikerül a kinevezett gazdának vezetőket, tanárokat toborozni. Ezt nevezik pirrhuszi győzelemnek. Mert hát Demeter Szilárd leszólhatja Esterházyt és Parti Nagy Lajos,  Vidnyánszky is legyinthet Tar Bélára és Enyedi Ildikóra, attól még ők az írói és filmes család krémje. Őket még olvasni és nézni fogják, amikor a két komisszár neve csak rossz álom lesz.

Fotó: Almássy Aurél
Lap tetejére