RSS Feed

Ilyen állat pedig nincs

Zelei Béla - 2020. 12. 28. 8:00:04 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Ilyen állat pedig nincs

Van a hazai ingatlanpiacnak egy olyan örökölt és harminc éve cipelt torzszülöttje, amiről a nemzetközi kitekintéssel bíró ingatlanszakértők azt mondják, sehol máshol nem létezik: a bérleti jog.A rendszerváltáskor a tanácsi lakások önkormányzati lakásokká léptek elő, amikor az állam térítés nélkül az önkormányzatok tulajdonába adta a bérlakásokat.

A bérleti jognak piaci értéke van, ugyanakkor eladni kizárólag az önkormányzatnak lehet – törvényesen. Azzal viszont, hogy a törvények megengedik ezeknek a lakásoknak a cseréjét a szabad piacon, a bérleti jog, mint érték, értelmet nyer. Ha ugyanis a szabad piacon – szintén törvényesen -, saját tulajdonú lakásra cseréli a bérlő a lakását, rögtön kézzelfogható, készpénzre váltható vagyonelemhez jut. Ezeknél a cseréknél a bérleti jog árazásának évtizedek óta kialakult gyakorlata van: egy hasonló adottságú, azonos lokációjú öröklakás felét éri a bérleti jog. Ezt a piaci gyakorlatban kialakult árazást követik azok az önkormányzatok is, amelyek élnek a bérleti jog visszavásárlásával, ők is 50%-ig terjedő mértékben hajlandóak fizetni.
Természetesen az önkormányzati lakáscserék bonyolítását és jóváhagyását az önkormányzatok helyi rendeletekben szabályozzák és minden ilyen esetben  lakásosztályi ügyintézéssel, önkormányzati testület-, vagy a testület mellett működő bizottság jóváhagyásával történnek.
Tehát a bérleti jog mégis csak saját tulajdonú lakásra, vagy akár ezt követően pénzre váltható, törvényesen.
Így tehát meglehetősen felemás a szabályozás: a bérlő a piacon létező árazással lakásra cserélheti a bérleti jogot, de eladni csak az önkormányzatnak lehet – ha ott van erre fogadókészség.
A bérleti jog más ellentmondást is hordoz. A lakás karbantartása, korszerűsítése a bérlő feladata, de nem élhet sem jelzálogkölcsön igénybevételével, sem az állampolgároknak nyújtott, lakhatással kapcsolatos kedvezményes, vagy vissza nem térítendő támogatások nagy többségével. Ezek a támogatások ugyanis tulajdonjoghoz kötöttek, a bérlakásra nem lehet bejegyeztetni semmilyen terhet. Az már csak egy érdekes mellékszál, hogy vannak bérlakást keresők, akik éppen emiatt preferálják ezt a csődvédelemmel felérő  lakhatást. Az önkormányzatok pedig elkeseredett harcot folytatnak a szolgáltatók felé tartozó, vagy éppen a bérleti díjjal elmaradó bérlőikkel.
Tanácstalanság és tétovaság látható e harminc éves ellentmondás, a bérleti jog körül. Az ingatlanszakértők időnként elmondják, hogy ilyen állat pedig nincs, de a szabályozás mozdulatlan.
Pedig ahogy a rendszerváltáskor egy tollvonással az önkormányzatoknak adták a lakások tulajdonjogát, több előrelátással rengeteg problémát megelőzhettek volna. A valós helyzetet tükröző módon a lakások tulajdonjogának felét az önkormányzatoknak, másik ötven százalékát pedig a bérlőnek kellett volna juttatni.
Ha igaz, hogy a jogszabályok követik a kialakult gyakorlatot, akkor harminc év után talán nem lenne elkapkodott megszüntetni ezt az anomáliát.

Fotó: -a-
Lap tetejére