A múlt illata
| Csontos Tibor - 2020. 12. 27. 8:00:14 |
|
Hiába volt minden. A naptáron kívül semmi nem emlékeztetett már régmúlt karácsonyokra. Évek óta így van már ez, az advent plázaszagú lett, a legtöbben szinte kínlódtak e napokban, alig várták az ünnepmúltát, Vagy a magány, vagy a szétdúlt családi állapot miatt, de az sem valószínű, hogy az idén is a magasra szökött ajándékvásárlási láz boldogította a végletekig elközhelyesített módon a szeretet ünnepének tartott napokat.
Kevés hamisabb dolog van egy
rosszhangulatú, morálisan szétzüllesztett, a politika által megnyomorított
országban a „szeretet ünnepéről” beszélni. Melyből hiányzik a tolerancia, a
szolidaritás, a másik ember méltóságának tiszteletben tartása, melyben erős és
mesterségesen hizlalt a félelem, amely kezd jövőtlenné válni. A járvány mindezt
csupán megkoronázta. Nem tudom, ha nem tűnik el nyom nélkül a karácsonyi
képeslapküldés hagyománya, most mi minden került volna az üdvözlőlapokra? Bizonyosan
papíralapú MÉM-ek. Lenne köztük szakállas játszótéri mászókának használt,
girlanddal ékesített ereszcsatornás képeslap is, valamely karácsonyi szólammal.
De hát mit is kívánhattunk volna egymásnak szívből, őszintén ezekben a napokban? Amikor a koronás szörny
elszakított egymástól távol lévő családtagokat, rokonokat? Amikor a skype, az
okostelefon volt a karácsonyi köldökzsinór? Abban a világban, amelyben a járvány
miatt azt kell mondanunk, hogy nem meghalunk, hanem elpusztulunk. Csak a
koronavírus miatt több ezer családnál került fekete szalag a karácsonyfára a
gyász jeleként. Ha nem pusztít a járvány, most több mint nyolcezerrel lettünk volna többen. Ha
ezek a családok egyáltalán állítottak karácsonyfát, ha ezeknél a családoknál
egyáltalán lehetett még karácsony.
A politika mintha ünneptől
ünnepig mérne, azt mondták, ez most „kiskarácsony” lesz, de majd Húsvétkor,
legfeljebb a jövő évi karácsonykor ünnepelhetnek majd a családok, mely
kifejezés is elveszítette már bensőséges tartalmát, valamiféle mágikus
politikai terminus technikus lett, s például azt sugallja, hogy a gyereknemzés
hazafias tett, nem pedig intim dolog. Messzire jutottunk a karácsonytól. Hol
van már az idilli idő, amikor a karácsony a harmóniát, a békét sugallta?
Melyről Krúdy így emlékezett meg: „A békességet hirdető égi-földi harmóniában
rejlik a karácsony titka. Tán abban, hogy az emberek szeretnek megjavulni.
Szeretne mindenki jó és rendes ember lenni egy napig, egy estére, egy órára,
amint a jó embert magunknak elképzeljük.”
Fotó: Forrás: lanytabor.blogspot.com