RSS Feed

A múlt illata

Csontos Tibor - 2020. 12. 27. 8:00:14 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

A múlt illata

Hiába volt minden. A naptáron kívül semmi nem emlékeztetett már régmúlt karácsonyokra. Évek óta így van már ez, az advent plázaszagú lett, a legtöbben szinte kínlódtak e napokban, alig várták az ünnepmúltát, Vagy a magány, vagy a szétdúlt családi állapot miatt, de az sem valószínű, hogy az idén is a magasra szökött ajándékvásárlási láz boldogította a végletekig elközhelyesített módon a szeretet ünnepének tartott napokat.


 

Kevés hamisabb dolog van egy rosszhangulatú, morálisan szétzüllesztett, a politika által megnyomorított országban a „szeretet ünnepéről” beszélni. Melyből hiányzik a tolerancia, a szolidaritás, a másik ember méltóságának tiszteletben tartása, melyben erős és mesterségesen hizlalt a félelem, amely kezd jövőtlenné válni. A járvány mindezt csupán megkoronázta. Nem tudom, ha nem tűnik el nyom nélkül a karácsonyi képeslapküldés hagyománya, most mi minden került volna az üdvözlőlapokra? Bizonyosan papíralapú MÉM-ek. Lenne köztük szakállas játszótéri mászókának használt, girlanddal ékesített ereszcsatornás képeslap is, valamely karácsonyi szólammal.

 

De hát mit is kívánhattunk volna egymásnak szívből, őszintén ezekben a napokban? Amikor a koronás szörny elszakított egymástól távol lévő családtagokat, rokonokat? Amikor a skype, az okostelefon volt a karácsonyi köldökzsinór? Abban a világban, amelyben a járvány miatt azt kell mondanunk, hogy nem meghalunk, hanem elpusztulunk. Csak a koronavírus miatt több ezer családnál került fekete szalag a karácsonyfára a gyász jeleként. Ha nem pusztít a járvány, most több mint nyolcezerrel lettünk volna többen. Ha ezek a családok egyáltalán állítottak karácsonyfát, ha ezeknél a családoknál egyáltalán lehetett még karácsony.

 

A politika mintha ünneptől ünnepig mérne, azt mondták, ez most „kiskarácsony” lesz, de majd Húsvétkor, legfeljebb a jövő évi karácsonykor ünnepelhetnek majd a családok, mely kifejezés is elveszítette már bensőséges tartalmát, valamiféle mágikus politikai terminus technikus lett, s például azt sugallja, hogy a gyereknemzés hazafias tett, nem pedig intim dolog. Messzire jutottunk a karácsonytól. Hol van már az idilli idő, amikor a karácsony a harmóniát, a békét sugallta? Melyről Krúdy így emlékezett meg: „A békességet hirdető égi-földi harmóniában rejlik a karácsony titka. Tán abban, hogy az emberek szeretnek megjavulni. Szeretne mindenki jó és rendes ember lenni egy napig, egy estére, egy órára, amint a jó embert magunknak elképzeljük.”

 

 


Fotó: Forrás: lanytabor.blogspot.com
Lap tetejére