Egy erotikus szakma
| Csontos Tibor - 2020. 12. 19. 8:00:16 |
|
Ez egy sok-sok örömet adó erotikus szakma, ebbe csak beleszeretni lehet – mondta Mélykuti Ilona abban a kötetben, amely a Magyar Rádió klasszikus időszakának hatvanhárom egykori munkatársát szólaltatja meg. Barát Józseftől, Göczey Zsuzsáig, Bolgár Györgytől Szénási Sándorig, Mester Ákostól Váradi Júliáig idézik a pályakezdés ficánkoló éveit. Mindeközben nem csupán vérprofi rádiósok festik meg egy mára végleg eltűnt, legendává lett közrádiózás portréját, de kimondatlanul is megerősítik, hogy a mai közrádiózásba a hallgatójának csak belebetegednie lehet.
Az ugyancsak egykori rádiós, a ma Kanadában élő Orosz József
kérte meg hajdani kollégáit, hogy emlékfoltjaikból rakják össze azt a
patchworkot, amely Hogyan lettem rádiós címmel jelent meg és amelyből kiderül,
miként kerültek a Rádióba, ki(k)től tanulták a szakmát, milyenek voltak az első
lubickolásaik a műsorkészítésben. A szubjektív gondolatfutamok személyes
szálaiból persze képek szövődnek a Bródy Sándor utcai épületben zajló munka
hangulatáról, ikonikus és meghatározó szerkesztőségekről, műsorokról. Jellemző
volt, amit a nagyhatású és jobbnál jobb munkatársakat felvonultató és az egyik
legfontosabb rádiós műhelynek számító 168 óráról és a Gondolat-Jelről - a Rádió étteremében külön asztaluk volt - elmondtak az emlékezők:
szurkoltak egymásért, meghallgatták a másik a műsorait, alapelvük volt, hogy
fontos dolgokról is lehet színesen, érdeklődést keltve beszélni. Érzékenyen
reagáltak a környezetük, a világ történéseire, biztos kézzel dolgozták fel a
témákat, minden porcikájukban rádiósok voltak. Hitelességre törekedtek, arra,
hogy a megoldás reményében keressék az igazságot. Miként Pikó András
fogalmazott: Úgy akartunk igazat szólni, hogy használjunk.
A hatvanas és a kilencvenes évek közötti rádiózásra az volt
a jellemző, hogy a rádiósok akkor is bejártak, ha nem volt dolguk, ha nem
készítettek műsort. Az üvegfalas társalgóban, e, nonstop nyüzsgő büfében, a Pagodában, hemzsegtek
a rádiósok, a színészek, az írók, az adások vendégei, s állítólag itt tartották
sokak kedvencének, a bélelt kávénak, vagyis a vodkával vagy konyakkal bélelt
fekete világpremierjét is. Rónai Egon is itt írta a leckéit, amikor édesapja
bevitte magával a Rádióba, innen igyekezett újjászervezni a cserkészetet
Sinkovits Imre. Itt pihentek meg az öt kilós UHER magnót cipelő riporterek,
akik közül többen, múltszépítő hálával felemlítik a Rádió beszédtanárának, a
mikrofonengedélyhez nélkülözhetetlen Fischer Sándor könyörtelenségét. S a
Kunigunda utca helyett a Pagodába vágyik Kristóf Gábor, abba a régi rádióba, az
akkori kollégák közé. Abba a régi rádióba, melyet Mester Ákos ugyane kötetben így jellemzett: a rádiózás varázslatos játék volt, a Magyar Rádió pedig felnőtt életünk csaknem teljesen szabad és boldog játszótere.
Göczey Zsuzsa, az exMagyar Rádió egyik legnépszerűbb,
legprogresszívebb zenei szerkesztője úgy fogalmazott a kötetben, ha elég öreg
vagy, kimennek alólad a rádiók. A kötetben megszólalók alól nem a kor vitte ki
a rádiót, hanem egy korszak. Méltatlanul, megalázva, semmibe véve, szakmai
teljesítményüket szinte lenullázva. Kirúgva. Az 1994-es parlamenti választások előtt 129 rádiósnak mondtak fel. Politikai okokból. A kötetben szereplők többsége köztük volt. A kirúgásukat Sándor Anikó szakmai elismerésként emlegeti. Az volt. De hát sokan emlékszünk: 168 óra,
Gondolat-Jel, Rádiólexikon, Mit üzen a rádió?, Krónika, Reggeli csúcs, Falurádió, Magyarországról
jöttem, Társalgó, Táskarádió, Vasárnapi koktél, Szót kérek, Ki nyer ma?, Rádiókabaré, Embermesék, Ötödik sebesség, 30 perc alatt a Föld körül, Világóra, Lemezbörze helyett, Csúcsforgalom, a Metró klubtól a Sziget fesztiválig. S emlékszünk például
Győrffy Miklósra, Szepesi Györgyre, Dám Lászlóra, Sóskúti Mártára,Tarnói Gizellára, Marton
Frigyesre is.
Az e kötetben megszólalók többsége rádiós pályafutásának története
önálló kötetet is megérne műsorkészítésről, politikai, hallgatói visszhangokról,
a sok-sok sztoriról, mely könyvben nyilván önálló fejezetet kaphatna a Hogyan
kerültem ki a Rádióból? is. Apropó, kérdőjel. Ez bizony lemaradt a Hogyan
lettem rádiós kérdőmondatos címből, s talán jó lett volna tudni, mivel foglalkoznak manapság. Ezzel együtt a kötet
szereplőinek is köszönhetjük, hogy az ő idejükben mi miért lettünk
rádióhallgatók...
Fotó: Forrás: archivum.mtva.hu