RSS Feed

Egy erotikus szakma

Csontos Tibor - 2020. 12. 19. 8:00:16 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Egy erotikus szakma

Ez egy sok-sok örömet adó erotikus szakma, ebbe csak beleszeretni lehet – mondta Mélykuti Ilona abban a kötetben, amely a Magyar Rádió klasszikus időszakának hatvanhárom egykori munkatársát szólaltatja meg. Barát Józseftől, Göczey Zsuzsáig, Bolgár Györgytől Szénási Sándorig, Mester Ákostól Váradi Júliáig idézik a pályakezdés ficánkoló éveit. Mindeközben nem csupán vérprofi rádiósok festik meg egy mára végleg eltűnt, legendává lett közrádiózás portréját, de kimondatlanul is megerősítik, hogy a mai közrádiózásba a hallgatójának csak belebetegednie lehet.

Az ugyancsak egykori rádiós, a ma Kanadában élő Orosz József kérte meg hajdani kollégáit, hogy emlékfoltjaikból rakják össze azt a patchworkot, amely Hogyan lettem rádiós címmel jelent meg és amelyből kiderül, miként kerültek a Rádióba, ki(k)től tanulták a szakmát, milyenek voltak az első lubickolásaik a műsorkészítésben. A szubjektív gondolatfutamok személyes szálaiból persze képek szövődnek a Bródy Sándor utcai épületben zajló munka hangulatáról, ikonikus és meghatározó szerkesztőségekről, műsorokról. Jellemző volt, amit a nagyhatású és jobbnál jobb munkatársakat felvonultató és az egyik legfontosabb rádiós műhelynek számító 168 óráról és a Gondolat-Jelről - a Rádió étteremében külön asztaluk volt - elmondtak az emlékezők: szurkoltak egymásért, meghallgatták a másik a műsorait, alapelvük volt, hogy fontos dolgokról is lehet színesen, érdeklődést keltve beszélni. Érzékenyen reagáltak a környezetük, a világ történéseire, biztos kézzel dolgozták fel a témákat, minden porcikájukban rádiósok voltak. Hitelességre törekedtek, arra, hogy a megoldás reményében keressék az igazságot. Miként Pikó András fogalmazott: Úgy akartunk igazat szólni, hogy használjunk.

A hatvanas és a kilencvenes évek közötti rádiózásra az volt a jellemző, hogy a rádiósok akkor is bejártak, ha nem volt dolguk, ha nem készítettek műsort. Az üvegfalas társalgóban, e, nonstop nyüzsgő büfében, a Pagodában, hemzsegtek a rádiósok, a színészek, az írók, az adások vendégei, s állítólag itt tartották sokak kedvencének, a bélelt kávénak, vagyis a vodkával vagy konyakkal bélelt fekete világpremierjét is. Rónai Egon is itt írta a leckéit, amikor édesapja bevitte magával a Rádióba, innen igyekezett újjászervezni a cserkészetet Sinkovits Imre. Itt pihentek meg az öt kilós UHER magnót cipelő riporterek, akik közül többen, múltszépítő hálával felemlítik a Rádió beszédtanárának, a mikrofonengedélyhez nélkülözhetetlen Fischer Sándor könyörtelenségét. S a Kunigunda utca helyett a Pagodába vágyik Kristóf Gábor, abba a régi rádióba, az akkori kollégák közé. Abba a régi rádióba, melyet Mester Ákos ugyane kötetben így jellemzett: a rádiózás varázslatos játék volt, a Magyar Rádió pedig felnőtt életünk csaknem teljesen szabad és boldog játszótere.

Göczey Zsuzsa, az exMagyar Rádió egyik legnépszerűbb, legprogresszívebb zenei szerkesztője úgy fogalmazott a kötetben, ha elég öreg vagy, kimennek alólad a rádiók. A kötetben megszólalók alól nem a kor vitte ki a rádiót, hanem egy korszak. Méltatlanul, megalázva, semmibe véve, szakmai teljesítményüket szinte lenullázva. Kirúgva. Az 1994-es parlamenti választások előtt 129 rádiósnak mondtak fel. Politikai okokból. A kötetben szereplők többsége köztük volt. A kirúgásukat Sándor Anikó szakmai elismerésként emlegeti. Az volt. De hát sokan emlékszünk: 168 óra, Gondolat-Jel, Rádiólexikon, Mit üzen a rádió?, Krónika, Reggeli csúcs, Falurádió, Magyarországról jöttem, Társalgó, Táskarádió, Vasárnapi koktél, Szót kérek, Ki nyer ma?, Rádiókabaré, Embermesék, Ötödik sebesség, 30 perc alatt a Föld körül, Világóra, Lemezbörze helyett, Csúcsforgalom, a Metró klubtól a Sziget fesztiválig. S emlékszünk például Győrffy Miklósra, Szepesi Györgyre, Dám Lászlóra, Sóskúti Mártára,Tarnói Gizellára, Marton Frigyesre is.

Az e kötetben megszólalók többsége rádiós pályafutásának története önálló kötetet is megérne műsorkészítésről, politikai, hallgatói visszhangokról, a sok-sok sztoriról, mely könyvben nyilván önálló fejezetet kaphatna a Hogyan kerültem ki a Rádióból? is. Apropó, kérdőjel. Ez bizony lemaradt a Hogyan lettem rádiós kérdőmondatos címből, s talán jó lett volna tudni, mivel foglalkoznak manapság. Ezzel együtt a kötet szereplőinek is köszönhetjük, hogy az ő idejükben mi miért lettünk rádióhallgatók...

 

 

 

 


Fotó: Forrás: archivum.mtva.hu
Lap tetejére