Bergendy, a zeneember
| Csontos Tibor - 2020. 12. 16. 8:00:23 |
|
A budapesti Rockmúzeumban az elhunyt zenészek, énekesek emlékét őrző égiek csarnokába újabb fénykép került, a Bergendy Istváné. Benkő László, Mihály Tamás, Balázs Fecó után ezen a héten az egyik legrégebbi zenekarunknak számító Bergendy együttes névadója, vezetője, a műfaj egyik legszínesebb egyénisége vitt magával egy színt a jazz, a pop, a rock és a mesemusical palettájáról. Bergendy minden porcikájában zenéből volt.
Alapelvünk, hogy szórakoztassunk, ne diófát ültessünk, melynek
termését majd halálunk után értékesítik, a mai mindennapok örömeit szeretnénk
tolmácsolni - vallotta mindezt a csupa zenéből álló Bergendy István, aki deli
termetével, kopasz fejével, franciakártyakirály-bajuszával az egyik
legszínesebb alakja volt a műfajnak, s akinek nevét egy olyan zenekar viselte,
amelynek megbízható, magasan képzett zenészei mindent tudtak a zenéről. Csak le
kellett rakni eléjük a kottát, s miként mondani szokás, még a légypiszkot is
lejátszották róla. Soha nem akarta a nevét az együttese cégtáblájára írni, de
mivel minden zenekari feladatot magára vállalt a kottamásolástól a
hangszerelésen át a fellépések szervezésééig, így emlegették a nyolc-kilenctagú
társulatot, amely a Benkó Dixieland mellett a legrégebbi magyar együttesnek
számított.
A műegyetemre járt, de felvették a konzervatóriumba és 1959-ben a
Kelényi zenekar szaxofonosaként járta az országot. Majd ugyancsak fúvós Péter
öccsével feltűnt a közgáz Ifjúsági Jazzegyüttesében, melyből kinőtt a Bergendy
együttes. Olyannyira profik voltak, hogy nem indulhattak az 1962-es Ki Mit
Tud?-on, de a híres, Omegával vívott zenészpárbajt megnyerve a Budai Ifjúsági Park
hivatalos zenekara lettek. Jolly Joker
együttesként mindenütt használták őket: ORI-műsortól a Táncdalfesztiválig, lemezfelvételtől
élő rádiós adásig. Nem kevés szólistát kísértek, Komár Lászlót, Zalatnay
Saroltát, Máté Pétert, Katona Klárit egy kicsit a saját felfedezettjének
tartotta. Filmzenét is feljátszottak, az egyikben a gitárosuk, Oroszlán György
együtt szólózott Szörényi Leventével, aki első stúdiófelvételét a Bergendyvel
készítette.
A beatzene elsodorta a fúvósokkal felálló, jazzt is játszó
Bergendy együttest, ezért hatvanhétben három évre Skandináviában, az NSZK-ban
és Svájcban vendéglátóztak, ahol Bergendy beleszeretett a soulzenébe, koncertekre
járt, lemezeket vásárolt, s úgy jött haza, hogy kísérőzenekarból önálló
koncertprogrammal készülő együttesként folytatják. Megjegyezte, nem törekednek
saját stílusra, mindent eljátszanak majd, ami a popzenébe belefér. Leigazolta a
Szabadság Szálloda bárjának énekesét, Demjén Rózsit, egy keszthelyi étteremből
a dobos Debreczeni Csabát (az omegás Debreczeni Ferenc bátyját), betársult a
kitűnő zeneszerző, Latzin Norbert is. Ettől kezdve a fagypont felett övék lett
a világ és sajtból lett nekik a Hold.
Bergendyékből slágergyár lett. Jelszó:
LOVE, Darabokra törted a szívem, Jöjj vissza vándor, Sajtból van a Hold, Úgy
szeretném. Színes öltönyökben, mustársárga, püspöklila palástokban léptek fel,
csizmát húztak, Bergendy kopaszra borotváltatta a fejét. Letarolták a
popcirkuszt: az 1973-as diósgyőri Popfesztiválon ők léptek utoljára
koncertszínre, jegyet szerezni a balatoni Bergendy-sétahajókra
bűvészmutatványnak számított. Bergendy a dallamos slágervilág és a jazz-rock
ötvözetének hangzásvilágának híveként hitt a jó és a rossz zene kategóriájában,
hitt a zene ízlésnevelő szerepében, bízott abban, hogy igényes, jó zenével
tartósabb sikert lehet elérni, mint értéktelen tucatáruval.
Szívesen és szeretni valóan zenebohóckodott is, slágert faragott a Zimmezummból, a Hadd főzzek ma magamnakból, az őszinte, kőkemény P. Mobil egyik koncertjének vendégeként rózsaszín szocreál ruhásszekrényben állva szaxofonozott, igaz, mindig ironikusan emlegette az "őszinte, kőkemény" rockzenét. Egyszer azt mondta: Mi is igyekeztünk mindenféle kőkemény rockzenét játszani, nagyon őszintén. De senki nem hitte el nekünk, hogy őszinték vagyunk, ezért megalakítottuk a Bergendy Koncert- Szalon- és Tánczenekart. Miként azt sem tudta megemészteni soha, hogy kihagyták az egyik rocklexikonból. Ekkor jegyezte meg, hogy lehet sztárságot csinálni, lehet testőrök sorfala között felmenni a színpadra, vagy bérelt Mercedesekkel behajtani a Kisstadionba. - Én nem vagyok sztár, én beérem azzal, hogy muzsikus vagyok - tette hozzá a muzsikus, aki egyszer a milánói Scala valamelyik szilveszteri partiján is játszhatott világsztárok társaságában.
Az életműben ott szerepel a gyerekrepertoár is, A
rendíthetetlen ólomkatona, s persze a Szervusz, Szergej!, a Süsü, a sárkány, az
Új Futrinka utca, az Én táncolnék veled. S persze az első magyar duplaalbum, a
Hétfő, melyről Bergendy nagy szomorúságára a könnyű zenedarab, az Iskolatáska mindent vitt, de
bizonyos, hogy azért ekkor is rágondolt ama bizonyos diófára…
Fotó: Forrás: facebook.com