RSS Feed

Bergendy, a zeneember

Csontos Tibor - 2020. 12. 16. 8:00:23 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Bergendy, a zeneember

A budapesti Rockmúzeumban az elhunyt zenészek, énekesek emlékét őrző égiek csarnokába újabb fénykép került, a Bergendy Istváné. Benkő László, Mihály Tamás, Balázs Fecó után ezen a héten az egyik legrégebbi zenekarunknak számító Bergendy együttes névadója, vezetője, a műfaj egyik legszínesebb egyénisége vitt magával egy színt a jazz, a pop, a rock és a mesemusical palettájáról. Bergendy minden porcikájában zenéből volt.

Alapelvünk, hogy szórakoztassunk, ne diófát ültessünk, melynek termését majd halálunk után értékesítik, a mai mindennapok örömeit szeretnénk tolmácsolni - vallotta mindezt a csupa zenéből álló Bergendy István, aki deli termetével, kopasz fejével, franciakártyakirály-bajuszával az egyik legszínesebb alakja volt a műfajnak, s akinek nevét egy olyan zenekar viselte, amelynek megbízható, magasan képzett zenészei mindent tudtak a zenéről. Csak le kellett rakni eléjük a kottát, s miként mondani szokás, még a légypiszkot is lejátszották róla. Soha nem akarta a nevét az együttese cégtáblájára írni, de mivel minden zenekari feladatot magára vállalt a kottamásolástól a hangszerelésen át a fellépések szervezésééig, így emlegették a nyolc-kilenctagú társulatot, amely a Benkó Dixieland mellett a legrégebbi magyar együttesnek számított. 

A műegyetemre járt, de felvették a konzervatóriumba és 1959-ben a Kelényi zenekar szaxofonosaként járta az országot. Majd ugyancsak fúvós Péter öccsével feltűnt a közgáz Ifjúsági Jazzegyüttesében, melyből kinőtt a Bergendy együttes. Olyannyira profik voltak, hogy nem indulhattak az 1962-es Ki Mit Tud?-on, de a híres, Omegával vívott zenészpárbajt megnyerve a Budai Ifjúsági Park hivatalos zenekara lettek.  Jolly Joker együttesként mindenütt használták őket: ORI-műsortól a Táncdalfesztiválig, lemezfelvételtől élő rádiós adásig. Nem kevés szólistát kísértek, Komár Lászlót, Zalatnay Saroltát, Máté Pétert, Katona Klárit egy kicsit a saját felfedezettjének tartotta. Filmzenét is feljátszottak, az egyikben a gitárosuk, Oroszlán György együtt szólózott Szörényi Leventével, aki első stúdiófelvételét a Bergendyvel készítette.

A beatzene elsodorta a fúvósokkal felálló, jazzt is játszó Bergendy együttest, ezért hatvanhétben három évre Skandináviában, az NSZK-ban és Svájcban vendéglátóztak, ahol Bergendy beleszeretett a soulzenébe, koncertekre járt, lemezeket vásárolt, s úgy jött haza, hogy kísérőzenekarból önálló koncertprogrammal készülő együttesként folytatják. Megjegyezte, nem törekednek saját stílusra, mindent eljátszanak majd, ami a popzenébe belefér. Leigazolta a Szabadság Szálloda bárjának énekesét, Demjén Rózsit, egy keszthelyi étteremből a dobos Debreczeni Csabát (az omegás Debreczeni Ferenc bátyját), betársult a kitűnő zeneszerző, Latzin Norbert is. Ettől kezdve a fagypont felett övék lett a világ és sajtból lett nekik a Hold. 

Bergendyékből slágergyár lett. Jelszó: LOVE, Darabokra törted a szívem, Jöjj vissza vándor, Sajtból van a Hold, Úgy szeretném. Színes öltönyökben, mustársárga, püspöklila palástokban léptek fel, csizmát húztak, Bergendy kopaszra borotváltatta a fejét. Letarolták a popcirkuszt: az 1973-as diósgyőri Popfesztiválon ők léptek utoljára koncertszínre, jegyet szerezni a balatoni Bergendy-sétahajókra bűvészmutatványnak számított. Bergendy a dallamos slágervilág és a jazz-rock ötvözetének hangzásvilágának híveként hitt a jó és a rossz zene kategóriájában, hitt a zene ízlésnevelő szerepében, bízott abban, hogy igényes, jó zenével tartósabb sikert lehet elérni, mint értéktelen tucatáruval.

Szívesen és szeretni valóan zenebohóckodott is, slágert faragott a Zimmezummból, a Hadd főzzek ma magamnakból, az őszinte, kőkemény P. Mobil egyik koncertjének vendégeként rózsaszín szocreál ruhásszekrényben állva szaxofonozott, igaz, mindig ironikusan emlegette az "őszinte, kőkemény" rockzenét. Egyszer azt mondta: Mi is igyekeztünk mindenféle kőkemény rockzenét játszani, nagyon őszintén. De senki nem hitte el nekünk, hogy őszinték vagyunk, ezért megalakítottuk a Bergendy Koncert- Szalon- és Tánczenekart. Miként azt sem tudta megemészteni soha, hogy kihagyták az egyik rocklexikonból. Ekkor jegyezte meg, hogy lehet sztárságot csinálni, lehet testőrök sorfala között felmenni a színpadra, vagy bérelt Mercedesekkel behajtani a Kisstadionba. - Én nem vagyok sztár, én beérem azzal, hogy muzsikus vagyok - tette hozzá a muzsikus, aki egyszer a milánói Scala valamelyik szilveszteri partiján is játszhatott világsztárok társaságában. 

Az életműben ott szerepel a gyerekrepertoár is, A rendíthetetlen ólomkatona, s persze a Szervusz, Szergej!, a Süsü, a sárkány, az Új Futrinka utca, az Én táncolnék veled. S persze az első magyar duplaalbum, a Hétfő, melyről Bergendy nagy szomorúságára a könnyű zenedarab, az Iskolatáska mindent vitt, de bizonyos, hogy azért ekkor is rágondolt ama bizonyos diófára…


Fotó: Forrás: facebook.com
Lap tetejére