RSS Feed

Elment egy barát

Regös István - 2020. 12. 11. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Elment egy barát

1964. szeptember 30-án született és 2020. december 9-én meghalt. Ilyen egyszerű lenne az egész? Még a halál kifejezést is kerüljük, miközben más sem történik körülöttünk, minthogy a számunkra fontos emberek közül egyre többen távoznak az élők sorából. Ez történt most Horváth Józseffel is, a Budapesti Temetkezési Intézet vezérigazgatójával, aki soha sem volt Jóska, viszont mindenkinek Józsi.

Lassan hozzászokunk ahhoz, hogy a halál mindennapos és azokat sem kíméli, akiknek az elhunytak méltóságteljes eltemetése a feladata. Mert a halálra, még ha alapos okunk is lenne rá, igazán nem tudunk felkészülni. Sokszor tudjuk, hogy valamelyik hozzátartozónk súlyos beteg és bármelyik percben elbúcsúzhat tőlünk, de amikor bekövetkezik, mindannyian megdöbbenünk.

Horváth József (1964-2020)

A halál mindannyiunkat szíven üt

Józsi különösen értékes ember volt. Milyen nehéz múlt időbe tenni mindezt, hiszen nem régen még baráti találkozók időpontjait egyeztettük egymással! Amikor megismertem, először azt hittem, kissé morc, morózus ember, de a kapcsolatunk elmélyülésével rájöttem, tévedtem, hiszen egy humort szerető, segítőkész embert találtam meg benne. A Budapesti Temetkezési Intézet vezérigazgatójaként élettől duzzadó erővel dolgozott és mindent elkövetett azért, hogy enyhítse a hozzátartozók fájdalmát. A halál mindannyiunkat szíven üt, ilyenkor szinte azt sem tudjuk, mihez kezdjünk, kihez kell fordulnunk például a temetés elintézéséhez. Józsi igazi reformer volt, mindig kereste a jobbnál jobb szakmai lehetőségeket, vigasztalta a gyászoló családokat és olyan munkatársi gárdát hozott össze, melynek tagjai a legmagasabb szinten végezték a munkájukat. Mindent elkövetett azért, hogy a Budapesti Temetkezési Intézet, közismert nevén, a BTI dolgozói felnőjenek a feladathoz és mindig megküzdött az igazáért.

A család mindenekelőtt

Ritka odaadással szerette gyermekeit, unokáit és Tündét, a feleségét. Józsi elment. A vírus, fején a koronával, legyőzte ezt a csupa szív, nagy és erős embert. Heteken keresztül küzdött, orvosok, nővérek hada akarta itt tartani, izgultunk, hogy mindez sikerüljön nekik, hittük és reméltük, hogy megfogadja a csendesen harsogó hangokat: Maradj velünk! Józsi azonban már nem a könyörgésünket hallotta, hanem a lélegeztető gép surrogását és egész biztosan azt is, hogy nagyon sokan vagyunk, akik megőrizzük emlékét, mert tiszteltük és szerettük. Nyugodj békében!


Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére