RSS Feed

Rosszkedvünk tele

Csontos Tibor - 2020. 12. 12. 8:00:55 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Rosszkedvünk tele

Magányosnak, szinte már gulya nélküli gulyásnak érzi magát a gyalogos a Váci utcán, Váci utcán, hogy a klasszikust idézzem. A nemzeti magyaroschágokat árusító szuvenírüzlet előtt sincs behívó, nemzeti színbe öltöztetett matyómenyecske, de még egy fia hortobágyi csikós, valamiféle, Bárdy György Gugyerák-paródiájából ismert állami betyár sem. Elmaradt a Vörösmarty téri karácsonyi vásár, a környék turistamentes övezet lett, kong az ürességtől, a kereskedelmi Weihnacht most nem lesz igazi, de ugyanezt elmondhatja sok más csili-vili bolt is, vagy ki tudja.

A turistaszünetet tartó Váci utcán, a Váci utcán az éttermek elől is eltűntek az étlapot kínáló széplányok és szépfiúk, odabent a székek az asztalokra kerültek, a szállodák recepciói kihaltak, a fehérvári hodu utu reá egyik sörözőjében is, ahol egykoron még Sovánka Terézia ült a zongoránál, csupán egy mécses ég a hordóasztalon. Csapolt sör kiszállítására nem vállalkoznak. A vírus a szomorúság leplével borította be Budapestet. A kényszerűségből bezárt valamennyi étterem felvehetné a Gellérthegyen most üresen búslakodó Búsuló Juhász resztoran nevét. 

S ha már Gellérthegy. Az egyik legnépszerűbb turistalátványosságnak helyszínt adó és erdőszőrzettel dúsított természeti képződményre is ki lehetne tenni a Turistamentes övezet táblát. Molnár Ferenc az általa szülőfalunak nevezett Pestről szóló írásai egyikében panaszkodtatja a Gellérthegyet, mert megint kirándulók voltak rajta és ilyenkor sosem tud aludni a lármájuktól. Nem elég, hogy egy hidat szúrtak bele és a fürdők csapot vertek a gyomrába. S amilyen apatikus dolomit, már az se ingerelné, ha villamossínek csiklandoznák végig. Hát most nincs lárma, nincs fürdőző a Gellértben. Semmi nincs. 

Semmivé lett a turistabőség a Várban is. A Halászbástyáról már csupán néhányan halásszák a panoráma látnivalóit, a környék kong az ürességtől, a Bécsi kapu sem szuszog az arra járók tömegétől, kihalt a Várkert bazár, hiába siklik a Sikló, sehol nem kattognak a fényképezőgépek, nem látni szelfibotokat. Maszkabál uralja a fővárost is, melynek utcáit néhol az eldobott csikkek, papírzsebkendők mellett elhagyott arcmaszkok, gumikesztyűk ékesítik. Kedvetlen, hangulattalan utazók üldögélnek, álldogálnak a közösséginek nevezett közlekedési eszközök fedélzetén, olykor egymást méregetve, figyelve, hogy ki köhécsel, krákog, vagy tüsszent, mert akkor átrendeződnek a sorok.

Koronás buborék borult Budapestre. Is. Ez a város sem az a város már, ez világ sem az a világ. Egyetlen hatalmas arcmaszk mögött éljük életünket, egyre több gyásszal, egyre több félelemmel, a holnap teljes reménytelenségével.

Fotó: libri.hu
Lap tetejére