RSS Feed

Szolgáltatások atyja ne hagyj el!

Dalia László - 2020. 12. 14. 8:00:35 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Szolgáltatások atyja ne hagyj el!

Nálunk minden fordítva működik. A szolgáltatások sem szolgáltatások, hanem szívesség alapon működnek, s mielőtt bármiben segítenének rád terhelik a kiszállást, a bevizsgálást és még azt is, amit nem kértél. És teljesen mindegy, hogy a vízművet hívtad, vagy a bankot, ők diktálnak, te meg nyelsz és fizetsz.

Amikor bevizsgáltatták, hogy ugyanaz a narancslé egy határral odébb más tartalommal bír, sokan szörnyen fel voltak háborodva. Ám azt még lehet magyarázni ízlésbeli különbséggel vagy árkülönbséggel, de már az sem frankó. Ám amikor ugyanaz az osztrák bank itthon nem ad személyi kölcsönt, hiába van jókora befektetésed ugyanannál a pénzintézetnél, 200 kilométerrel odébb pedig egy személyire kapsz 10 ezer eurós hitelt, akkor van min gondolkodni. És ha reklamálsz, nem is válaszolnak. Könnyen megtehetik, nem félnek attól, hogy egy másik baknál landolsz, hiszen ugyanazt fogod tapasztalni, tehát édes mindegy. És itt van a moratórium. Te nem kérted, tudod fizetni a részleteket vagy a hitelkártyás tartozást, mégis, ha nem intézkedtél, félreteszik az 50 ezres hitelkártya tartozásod és mire felébredsz, már ráterheltek 13 ezer forintos kamatot. Miért nem annak kell szólni, aki kérte a törlesztés halasztását? Ez is egy fordított logika, bár van benne ráció. Sokan ugyanis nem vették figyeltek oda, s most fizethetik a kamatokat. De miért nekem kell résen lennem, amikor semmi sem történt, semmit sem kértem. Ki járt jól? A bank.

Először azt hittem, nagyszerű vívmánya a vízműnek, hogy közli a legújabb számlán, miszerint az utóbbi 2 hónapos fogyasztásom az átlagosnál 63 százalékkal több. Kiugró különbség, de nem történt extra vízfogyasztás, nem locsoltunk és tudomásunk szerint nem volt csőtörés sem. Hívom az ügyfél-szolgálatot, de csak muzsikálnak, s többször bemondják, hogy foglaltak az ügyintézők, majd egyszer csak elköszönnek. Ezt eljátszom háromszor, után hívom a hibabejelentőt. Ott felveszik másodikra, s egy úr több lehetőséget is felvázol. Az első, hogy szálljak le a vízaknába, nézzem meg az órát, hogy pörög-e akkor is, ha nem fogyasztunk. Ha nem pörög, akkor írjam fel az óra állását, vegyek egy vödörbe 10 liter vizet és ellenőrizzem az órán, hogy annyit mér-e. Ha ugyanis nem hiszek az órának, ők elviszik, a kiszállás 15 ezer, a bevizsgálás újabb 15 ezer. Mondtam az úrnak, hogy már megérte. Jót nevetett. Egyébként meg, ha az óra jónak tűnik, hívjak egy vizest, és vizsgáltassam be a kerítésen belüli csövet, hátha azzal van a baj. Az meg aztán tényleg sokba fog kerülni. Ennyit a hibabejelentésről és a szolgáltatásról.

És bár erről még nem születtek tanulmányok, de nagyon sok honfitársunk, aki külföldre ment dolgozni, többek között ezért nem tér haza, mert megszokta, hogy őt adófizetőnek, fogyasztónak nézik, akit ki kell szolgálni. A vadkapitalizmusban sok minden nem működik, vagy nem úgy működik, ahogy az a nagykönyvben írva vagyon.


Fotó: Almássy Aurél
Lap tetejére