RSS Feed

A Korona nem kímélte a királyi családot

24.hu - 2020. 11. 22. 8:21:33 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

A Korona nem kímélte a királyi családot

A Korona mindenütt a legnépszerűbb sorozat jelenleg a Netflixen, így nálunk is, és ez teljesen érthető is: a II. Erzsébet uralkodását követő sorozat belépett a nyolcvanas évekbe, láthatjuk Diana és Károly boldogtalan házasságát, Margaret Thatcher szerepében pedig Gillian Andersont. A korábban kifulladni látszó sorozat eddigi legerősebb évadát ugyan bírálták...

Peter Morgan és a Netflix nagyszabású történelmi drámasorozata, a II. Erzsébet uralkodását végigkövető A Korona (The Crown) az új évadban már ingoványosabbb területre lépett a korábbiaknál. Míg az első három évad már a végképp letűnt múltban játszódott, és olyan, a történelemkönyvekről lelépett alakok népesítették be, mint Churchill, Eden vagy a Kennedy házaspár, a november 15-én bemutatott negyedik évad már abban az időszakban játszódik, melyről sok nézőnek saját emlékei is vannak. Ráadásul ebben már olyan alakok a főhősök, akikről sokszor kialakult véleménye is van a brit közvélemény jó részének, mint Margaret Thatcher, míg Diana és Károly herceg tragédiába torkolló házasságát túlzás nélkül a fél világ követte. Így aztán még fontosabb, hogy mennyire sikerül az alkotóknak úgy képernyőre vinni ezeket a sokszor jól ismert és számtalanszor körbejárt eseményeket, hogy azok csak a dramatizációhoz szükséges mértékben térjenek el a történelmi hűségtől.

Jót tettek az új szereplők

A Korona többek között arról volt nevezetes, hogy minden idők legdrágább sorozataként tartják számon, tekintve, hogy évadonként 50 millió fontból gazdálkodhatnak az alkotók, és ez meg is látszott rajta, minden egyes képkockájáról áradt a fényűzés és a pompa, de hát pont az angol királyi családról szóló sorozattól el is lehet várni, hogy ne tizenöt statiszta éljenezzen egy szegényes műtermi háttér előtt. A sorozat aztán igen komoly szereposztással is jelentkezett, megjelenik benne a brit színészelit, nyert is egy rakás díjat, és a nézettséggel sincs probléma, a 2016-os indulása óta az egyik legnépszerűbb sorozat. Mégis, a tavaly bemutatott harmadik évad után már egy fokkal kisebb volt a lelkesedés, melyben jókora része volt annak, hogy az idő múlása miatt változtatni kellett a szereposztáson.

A sorozat első évada 1947 és 1955, a második pedig 1956 és 1964 között játszódott, míg a tavalyi, harmadik évadban már 1977-ig jutottunk előre az időben, és itt már gondolni is kellett arra, hogy a fiatalon megismert királyi párt középkorúként már nem játszhatják ugyanazok a színészek, így Erzsébetet Claire Foy helyett már Olivia Colman, Fülöpöt Matt Smith helyett Tobias Menzies alakította, míg Margit hercegnő szerepében Vanessa Kirbyt Helena Bonham Carter váltotta. Annak ellenére, hogy mindhárom esetben nevesebb színész érkezett, valahogy nem tett jót a sorozatnak a váltás – különösen a királynő szerepében volt Colman haloványabb Foynál, mely kicsit a forgatókönyv sara is, hiszen a fiatal Erzsébetnek hálásabb szerepe volt, mint a középkorú uralkodónak, de több kritika szerint is Colman nagyjából a szokásos alakítását hozta, és hiányzott az a plusz, amit Foy tudott nyújtani. De a harmadik évad cselekménye is hullámzó volt, és talán először érezhettük unalmasnak A Koronát helyenként, annak ellenére, hogy most is szolgált pár drámai csúcsponttal.

Innen futott neki a sorozat az új évadnak: azt már lehetett tudni, hogy a Margaret Thatchert játszó Gillian Anderson személyében újabb nagy nevet húztak be az alkotók, míg Dianát a szinte ismeretlen Emma Corrin játssza. A Thatcher-korszakot végigkövető évadról már előre lehetett tudni, hogy csupa olyan eseményt érint, melyekre vagy sokan emlékszünk már itt, Magyarországon is – ha máshonnan nem, a nálunk is őrülten népszerű Adrian Mole-sorozat is ebben az időszakban játszódott: Károly és Diana esküvője, a Falkland-háború vagy a Thatcher-kormány megszorításai miatt egekbe szökő munkanélküliség, sztrájkok és zavargások ideje volt ez. De erre az időszakra esett a család életében oly fontos szerepet játszó Lord Mountbatten elleni IRA-merénylet is, és itt ismerhetjük meg a most az Epstein-ügybe keveredő András herceget is. Sajnos, így szóba se került, hogy mondjuk Thatcher asszony hírhedt budapesti látogatása is bekerüljön (pedig szuper jelenet lehetett volna a Vásárcsarnokban paprikát válogató Gillian Andersonnal), de így is elég mozgalmas az évad, és ez jót is tett neki, a sorozat jó érzékkel nyúlt a nem annyira távoli múlt eseményeihez.

Így aztán nem túlzás, hogy A Korona újra régi fényében ragyog ebben az évadban, visszaszorult a rossz értelemben vett szappanopera-jelleg, és az új szereplők is jót tettek a sorozatnak. A negyedik évad elsősorban három nő története: az anyaként és uralkodóként is számos kihívás elé állított Erzsébet mellett az országot pár év alatt valósággal felforgató Thatcheré, valamint a boldogtalan házasságáért a közvélemény szeretetében kárpótlást kereső Dianáé. A Vaslady nemcsak egy karakteres vezető, aki jól ismerte fel, hogy a britek egy erős ember után vágyakoznak a folyamatost krízis jegyében telő hetvenes évek után, hanem az első női miniszterelnök az országban, aki alulról küzdötte be magát az establishmentbe, és sok szempontból az ellentéte a királynőnek, noha alapvetően jól megértik egymást.

Diana pedig nem az első tragikus hősnő a sorozatban: a mellőzött és a szerelmi életét is beáldozó Margit hercegnővel szemben azonban az ő boldogtalansága megelőzhető lett volna.
Nem kétséges, hogy a sorozat egyértelműen Diana pártján áll, ha lehet ilyet mondani, és egyáltalán nem mutatja kedvező színben a királyi családot, különösen azt a Károly herceget, akit pedig az előző évadban még egy bizonytalan, de alapvetően szimpatikus fiatalemberként ismerhettünk meg.
Ez a Károly viszont jellemtelen, gyenge és mindennek tetejébe borzasztó irigy is a felesége népszerűségére, bár mentségére legyen szólva, a szülei rémisztően ridegek, a testvérei pedig nem is csinálnak titkot belőle, mennyire nem tartják semmire.

Ez az évad olyan negatívan festi le a királyi családot, hogy a korántsem monarchista Guardian jegyzetírója, Simon Jenkins már propagandát és fake newst kiáltott A Korona „történelemhamisításai” miatt. Az tény, hogy a történelmi filmek és sorozatok állandó problémája a valósághoz való viszonyuk.

Ugyanakkor magára vessen, aki egy Netflix-drámasorozatból tanul történelmet, másrészt majd látni fogjuk mindjárt, hogy a fontos dolgokban nem tértek el annyira a valóságtól az alkotók, mint amennyire teljes hazugság volt mondjuk a Morgant társ-forgatókönyvíróként alkalmazó Bohém rapszódia, ahol a sztori még nagy vonalakban sem stimmelt. 

A Korona most talán minden korábbinál szórakoztatóbb és izgalmasabb, számos hús-vér karaktert mozgat, nincsenek már „szoborszerű” történelmi alakok, mint az elején érezhettük néha. Néha szájbarágós eszközökkel él (lásd például a királyi család által üldözött vad és Diana egymás mellé rendelését), néha patetikus és modoros, cserébe megkapjuk a csodaszép külső képeket, legyen szó Ausztráliáról, Skóciáról vagy valamelyik fényűző kastélyról, és a színészekről is felső fokon lehet csak beszélni, habár Gillian Anderson egy kicsit mintha túlzásba vinné az affektálást Margaret Thatcherként (ugyanakkor a hozzáértők szerint a Vaslady tényleg így beszélt). Olivia Colman viszont most már érezhetően belenőtt a királynő karakterébe, és sokkal meggyőzőbb alakítást nyújt, Emma Corrin személyében pedig vélhetően a jövő nagy brit színésznőjét láthatjuk. Peter Morgant biztosan nem fogják meghívni teázni a Buckingham-palotába, de ezzel valószínűleg együtt tud élni.


Fotó: -a-
Lap tetejére