RSS Feed

Kissinger árnyéka

Dalia László - 2020. 11. 12. 8:00:16 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Kissinger árnyéka

A XXI. század eddig a populistáknak kedvezett a politikában, mintha épp úgy a bóvli és bulvár felé tartana, mint annyi minden más a zenétől a televízióig. Végül is összeér, ami összetartozik, ha Trumpra gondolunk, aki rendszeresen megüzente a twitteren is, hogy véletlenül se legyünk tévedésben, milyen bolond gondolatai vannak a világról.

Amikor 1972-ben Kissinger és Le Duc Tho Párizsban az utolsó titkos tárgyalást kezdték a vietnami háború lezárásáról, az amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó  az auteuili lóversenyről mesélt a vietnami megbízottnak. A lovak ott a pálya egyik szakaszán fák mögött haladnak, s a monda szerint a zsokék ott beszélik meg, hogy ki nyeri majd a versenyt. Le Duc Tho rákérdezett, hogy most éppen merre nyargalnak, a békébe vagy a háborúba. Kissinger mosolyogva válaszolt, hogy a békébe, s most érnek be a fák közé. A professzor, aki a XX. század egyik legnagyobb politikusa volt, méltó utóda kedvenc történelmi személyiségeinek, Bismarcknak és Metternichnek, s bár többnyire semmilyen cselt nem vetett meg, jobb útra terelte a világot, hiszen a német származású, zsidó professzor megbékítette az USA-t Kínával, a Szovjetunióval és persze Vietnammal..

Európában sokan álmodoznak, hogy milyen áldásos lenne, ha feltűnne egy Churchill vagy De Gaulle, ám ma már Mitterrand,  Margaret Thatcher, Brandt és Kohl is hiánycikk. Működik valami rejtélyes agyelszívás, de nem Amerika csábítja el a nagy koponyákat, pedig ott is csak Trumpra telik, hanem ők vesznek más irányt, nincs kedvük mocsárban tapicskolni. Persze, még csak húsz év telt el a XXI. századból, s talán majd jobbra fordul a világ, mert a vírus és a klímaváltozás nem sok időt enged a lazsálásra. És bár a történelem gyakran ismétli önmagát, a beton már nem köt úgy, mint régen. A diktátorok csak szeretnék a fiaikat beültetni, de ez legfeljebb a népi Koreában működik, másutt a rendszerüket is viszik magukkal, mint a fáraók uralkodásuk legfontosabb tárgyait a sírkamrákba. Putyin után Oroszország is más lesz, mint ahogy Erdogan után Törökország is visszatérhet Kemal Atatürk szelleme.

Az USA ma már nem diktálhat a világnak, nyomában van Kína, Oroszország, de a rakéták az atomtöltetekkel már nem érnek annyit, mint régen. A Szilícium völgyekben írják a jövőt. S a diktatórikus államokban sosem fog igazán jól zakatolni a gazdaság, ott az emberi tényezőt még mindig hátra sorolják. Márpedig a kreatívításhoz nagy szabadság kell, s egy garázsban akkor lehet világcéget építeni, ha nincsenek útakadályok, télen a havat eltakarítják és a lámpák időről-időre zöldre váltanak. Ahol még átnevelő táborokat tartanak fenn vagy idegmérgekkel próbálnak megállítani ellenzéki vezetőket, ott megállt az idő.

Fotó: -a-
Lap tetejére