RSS Feed

Fociünnep Magyarországon

Dalia László - 2020. 11. 08. 8:00:33 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Fociünnep Magyarországon

A magyar foci nem evilági, más fégiókban leledzik, így a magyar focisták is húsz centivel a föld fölött járnak. És mióta az FTC bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe, miután három nemzet bajnokát verte meg, már-már égi tüneményekeket látunk. Néhány gól után itt már diplomata útlevelet osztogatnak. Orbán holnap beszólhat Rossinak, hogy tegye vissza Dzsudzsákot a válogatottba. Miért is ne?

 A Barcelona 5:1-re verte meg a Camp Nouban a zöld-fehéreket, de itton sokan úgy ünnepelték a magyar fiúkat, mintha ők nyertek volna. És komoly képpel állították, hogy ha az első húsz perc folytatódott volna, amikor Tokmac még egy szabálytalan gólt is lőtt, hát Messiék megnézhették volna magukat. És tényleg, ha egy meccs húsz percig tarthatna, akkor akár még a Fradi is nyerhetne a Barca ellen. A tények a magyar fociban persze nem sokat számítanak, ugyan ki merte volna visszarántani a földre az istenített zöld-fehér gárdát, amikor az ultrák a választási irodán épp úgy randalirozhatnak, mint az SZFE-n, ha éppen arra támad kedvük?

Na, azért ez az ünneplés sem tartott sokáig, mert megérkezett a Juventus. A hangulat pedig fokozódott, még az amúgy remek kommentátor, Hajdú B. István is elmélázott azon, hogy ha a Ferencváros nyerne, akkor esélye lehetne a továbbjutásra is. Ám a zebrák rögtön az elején rúgtak egy gólt, s úgy zavarba hozták az NB I-ben brillirozó magyar fiúkat, hogy az első harminc percben állandóan hazaadták a labdát, vagy hagyták magukat leszerelni, tehát öt klasszis különbség volt a két csapat között. Rebrov néha azért csóválta a fejét, de ő is tudta, hogy ez más világ, mint a mezőkövesdi Zsórifürdőn labdázgatni. Ő játékosként ilyen nagy csapatokban játszott, míg a mostani, egyébként légiósokból összerakott csapatban egyetlen játékos sincs, aki a Seria A-ban, a La Ligában, vagy a Premiere Ligue-ben pályára léphetne. Bár néha Rebrov is beleszürkül a magyar foci foci kétes világába, mert a meccs után azt találta mondani, hogy "Nem ezt érdemeltük". Leginkább arra gondolt az ukrán edző, hogy két eladott labdából lett a vége 4:1. Azám, de volt ott húsz eladott labda is, tehát lehetett volna 6:1 vagy 8-1 is. És kár szépíteni, ezek a fiúk ennyit tudnak, s ez még akkor is igaz, ha Rebrov kiváló edző, Lobanovszkij módszerét követve, kőkeményen és következetesen építi csapatát, amely már rég a magyar bajnokság fölé nőtt. Igaz, némi hiányérzetünk azért lehet, mert nem nagyon bibelődik a magyarokkal, pedig egy ugyanilyen tudású gárdát hazai játékosokból is össze lehetne válogatni.

Jön a Mezőkövesd, egy-két góllal biztos sikerül majd hazazavarni az Üllői útról, s bár még messze van a bajnokság vége, de az FTC ezt is begyűjti. Kubatov Gábor nemcsak a listáról hiresült  el, hanem mint sikeres klubelnök. És ne vitassuk el tőle, hogy ebben a huklkáémzó magyar focitengerben biztos kézzel, mindenféle dilettns trükk és kapkodás nélkül irányítja a zöld-fehér hajót. Ám mielőtt otthon hátra dőlne a hintaszékben, s meglepődne, hogy az mennyire ingatag, ha nincs kiékelve, majd gondoljon arra, hogy az lenne az igazi truváj, ha akárcsak a Kijevi Dinamóban, ahol három légiós van, a többi ukrán játékos, az FTC is így állna fel. S ez az idilli állapot, félek, nagyon-nagyon messze van.

Fotó: Almássy Aurél
Lap tetejére