RSS Feed

Libalakoma maszkban

Csontos Tibor - 2020. 11. 03. 8:00:51 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Libalakoma maszkban

A maszkviseléstől megállíthatatlanul nyüglődő ismerősöm gyakran mondogatja, hogy ha majd vége lesz ennek az őrületnek, összeszed annyi arcmaszkot, amennyit csak tud és egyfajta népünnepélyként hatalmas máglyát rak belőlük. Nem tud szabadulni a gondolattól, hogy hátra lévő éveit szinte már bemosakodva, arcmaszkban és gumikesztyűben fogja leélni. S valóban. Torkig vagyunk a maszkkal. Óvatosabb megfogalmazással torkig lehetünk a maszkkal.

Van valami tragikomikus abban, hogy az aluljárókban azt kiabálják: Reklámáron az arcmaszkot!, Reklámáron az arcmaszkot! Persze, csomagolás nélkül, csak úgy, kézből kínálják az ujjlenyomatoktól hemzsegő, égszínkék sebészi maszkokat. S az imigyen kínált vírustaszítónak szánt vászondarabkára akadálytalanul vándorol a pénzzel is bánó kézről a vírus, így megkoronázva egy-egy sikeres üzletkötést. Naná, hogy viszik, mint a cukrot, hiszen ócsó, reklámáron éppen feleannyiba kerül, mint a patikai kínálatban kapható vírusjelmez. De hát mi az, hogy vírusjelmez? Talán megtörténik majd jövőre, hogy a farsangi szezon jelmezes báljain koronavírusnak öltözik majd? Hülye vicc, cseppet sem mulatságos, nem beszélve arról, hogy éppen a koronavírus fogja majd megakadályozni, hogy valaki koronavírus maskarát öltsön. 

Torkig vagyunk a maszkkal. Amit az aluljárókban csomagolatlanul, kéz a kézben egyenként kínálnak: hemzsegnek rajtuk az ujjlenyomatok és nyilván magukba szívják a készpénzforgalomból származó kisebb-nagyobb szennyeződéseket is. Sebaj, hiszen csábító a felár, s azt most ne is firtassuk, honnan hiányozhatnak az aluljárós védőeszközök. Azt inkább, hogy sokan valóban a torkukon viselik az arcmaszkot, de nagy divat a csuklón, a könyökön is hordozni. S majd a közösségi közlekedés járműinek fedélzetén feltenni, közben jól megkapaszkodni, hogy az autóbusz, a villamos, a metró kapaszkodórúdjairól is összeszedve a vírusokat a vírusokkal így kihímzett kezünkkel az utazás végén valamely zsebünkbe vagy a táskánkba gyűrjük. Ahogy kell. 

Torkig vagyunk a maszkkal. Ám nincs mese, a maszk életvédelmi, biztonsági eszköz rangjára emelkedett. Még alig egy éve, hogy az utcán, a tömegközlekedésben megbámulták, aki valamilyen betegség vagy az influenzától való félelem miatt arcmaszkot viselt. Ma azt bámulják meg a tömegközlekedési eszközökön, akin nincs maszk. Távol-Keleten a szájmaszk viselésnek nagy hagyománya van, azon a tájékon a betegek arcmaszk nélkül ki sem lépnek az utcára. Mifelénk meglehetősen értetlenül nézték az arcmaszkos utastársat, még odébb is húzódtak tőle, nehogy elkapjanak valamit.


Torkig vagyunk a maszkkal. November másodikától pedig már ismerkedhetünk a maszk-gasztro avagy a gasztro-maszk fogalmával és gyakorlatával is. Szokatlan a maszkos vendégek látványa, akik csupán az étkezés idejére szabadulhatnak meg a száj- és orrtakaró textiltől, de majd csak megszokjuk. Miként azt is, hogy az éttermi asztalokon a fűszertartó mellett esetleg ott hever egy csinos kis kézfertőtlenítő üvegecske is. Nesze neked, Márton napi libalakoma, nesze neked majdani torkos csütörtök. Arcunk óvószerének köszönhetően bizonyosan jön majd a maszkos csütörtök. Is.

Fotó: szerszamvaros.hu
Lap tetejére