RSS Feed

Charlie szerint a világ

Dalia László - 2020. 10. 24. 8:00:04 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Charlie szerint a világ

Kedvelem Charliet, jól énekel és vannak nagyszerű dalai. Néhány napja készült vele egy remek interjú, amelyből persze nem maradhat ki Erdős Péter sem és a mai diszkó zene hullám, meg hogy a rapet sem érti, akár magyarul, akár angolul szól, de ezzel vagyunk így többen is.

Egyébként nagyon kellemes kis beszélgetés lett az interjúból, túl azon, hogy ahogy manapság szokás a világhírnévvel dobálózni, az újságíró az LGT-t és az Omegát világsztárnak titulálta, s szerinte ez várt volna Charlie-ra is, ha nincs Erdős. Sajnos a két együttes sem volt világsztár, s félő, hogy Charlie sem jutott volna fel a Parnasszus tetejére, hiszen sok reszelős hangú énekest ismerünk, de csak egy-kettőt ismert meg a világ, s ez elsősorban a dalokon múlt. Ennyit erről, s persze jogosan kritizálja Charlie a mostani zenészeket, hogy túl könnyen feljutnak a  színpadra. Igaz, azt elfelejti, hogy könnyen is lepotyognak, lásd a z X-Faktor és Megasztár üdvöskéit. 

Ám a  magyar énekes nem éri be ennyivel, rúg egy akkora luftot, hogy még az újságíró is úgy megdöbben, s elfelejt visszakérdezni: Mit is tetszett mondani? Kénytelen vagyok szó szerint idézni, mert különben sokan nem hinnék el milyen baromságra ragadtatta el magát Charlie a mai botfülű zenészek okán:"A Beatles sem azért jutott fel a csúcsra, mert nem volt náluk jobb zenekar, hanem mert volt egy csávó, aki öntötte bele a pénzt, és mindenhol megjelentek. Nem azt mondom, hogy rossz zenekar volt, de nem voltak képzett zenészek..."

Napestig cikizhetném szegény Charlie-t, amikor azt mondja, hogy a Beatles nem volt rossz zenekar, mert hát tényleg nem.Ma már klasszikusnak számít, s ki emlékszik Brian Epsteinre? Viszont nem emlékszem hogy Charlie-nak lett volna köze olyan albumhoz, mint a Borsőrmester, hogy a többi Beatles lemezt ne is említsem. És McCartney valamint Lennon önállóan írt dalai között is számtalan ugyancsak klasszikus található. És bár egyikük sem járt zeneiskolába, időközben elég szépen megtanultak több hangszeren játszani és zenét szerezni, ahogy a hatvanas években a zenészek többsége. Persze, vannak kivételek, akik zeneakadémián pallérozódtak int Keith Emerson vagy Presser Gábor, de ez kevés lett volna az üdvösséghez. Némi tálentum is szükségeltetett, hogy remek zenét írjanak, ahogy Keith Richards, Roger Waters vagy Ian Anderson. Vagy őket is egy csávó vitte be a színpadra egy teli zsák pénzzel?

Fotó: -a-
Lap tetejére