RSS Feed

A Győrffy

Csontos Tibor - 2020. 10. 20. 8:00:52 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

A Győrffy

Soha nem lesz könnyű foglalkozás az újságírás - mondta évekkel ezelőtt Győrffy Miklós, akinek idén tavasszal bekövetkező halálát követően a napokban avattak emléktáblát a Kodolányi János Egyetemen. A televíziózás, a rádiózás legendájaként emlegetik, de hát már életében is az volt. S nem csupán a szakma kiválóságaként emlékezhetünk rá, hanem véleményének, magatartásának, a szakma iránti szenvedélyének, alázatának tudatot és embert formáló ereje miatt is.

Az egyik legtöbbet foglalkoztatott televíziós és rádióriporternek és közkedvelt műsorvezetőnek számított, bőven volt alkalma megtapasztalni, hogy az újságírás soha nem volt könnyű foglalkozás. Szerencsétlen terepe van nálunk az újságírásnak - fogalmazott, s ebben az egyik rádiós barátja is megerősítette, aki azt mondta, ha újságíró akar lenni, az a legfontosabb, hogy bekerüljön a rádióba. S bár kiesett a Riporter kerestetik versenyen, talán mert szakállas volt, amiből később is származtak bonyodalmai, de soha nem vágatta le. Végül is bekerült a Magyar Rádió Krónika rovatába, de inkább volt kedve hosszabb riportokhoz. Szerencséjére átigazolhatott az akkor induló 168 óra című műsorba, idővel a televízió A hét című műsorába is hívták, készítsen riportokat. Így is ment, mígnem a Ludas Matyiban azt írták róla, hogy "bozontos szakállú ősembernek látszik a tévében, még szerencse, hogy hátulról fényképezték". Emiatt az akkori tévéelnök, Megyeri Károly megkérte, vágassa le a szakállát. Nem tette, nem is "hetezhetett" tovább. 

Tudta magáról, hogy nem könnyű ember, hivatalos viszonyban soha nem tudott engedményeket tenni. Ennek ellenére felkészültsége, tudása, műveltsége, jó ízlése, s persze istenadta tehetsége miatt nem kevés műsorban dolgozhatott. Megrögzött rádióhallgatóként jól emlékszem arra, hogy vasárnaponként tizenegy óra és dél között kötelező program volt a Bölcs István főszerkesztette, akkor még ikonikusnak számító Gondolat-jel, a rádió kulturális hetilapja, olyan munkatársakkal, mint például Szénási Sándor, Ocsovai Gábor, Váradi Júlia, s persze, az egyik alapító,Győrffy Miklós. Szénásival készítette a nem kevésbé hallgatott kétórás éjszakai rádióműsort, amely Bagoly címmel futott az éterben. A műsorok, melyekben dolgozott, nem csupán háttérzajt jelentettek, hanem odafigyelésre, töprengésre, továbbgondolásra késztettek. S persze nem hiányozhatott olyan műsorokból, mint a Stúdió, a Hírháttér, a Napzárta vagy a Szólás szabadsága című televíziós műsorokból sem, mely programok televíziós történelmet írtak. S melyekre már egyetlen ma tévéprogram sem emlékeztet. 

A szakma szerencséjére az utóbbi évtizedekben tanított is. Nevéhez fűződik  e tájék első kommunikációs tanszékének létrehozása, melynek a Kodolányi János Egyetem adott otthont. Mi több, megálmodta a székesfehérvári Vörösmarty Rádiót is. Volt mit tanítania és volt mit tanulni tőle. Annak ellenére, hogy a ma újságírása már egészen másról szól, a ma újságírása jórészt bármunka, amely alig ismer igazságkereső szenvedélyt, alázatot amelynek mintha már nem lenne szüksége sokoldalú műveltségre, tájékozottságra, az ember, a valóság tiszteletére. A klasszikus, értékteremtő újságírásra, melyet Győrffy Miklós is képviselt és igyekezett megőrizni, továbbadni ebben a jórészt  elbulvárosodott, valóságmentes, bértollnoki rendszerré silányodott médiavilágban. 

Fotó: archív
Lap tetejére