RSS Feed

Tömeggyilkos hazafiak

Dalia László - 2020. 09. 30. 8:00:57 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Tömeggyilkos hazafiak

Nem lehet mindig igazságot tenni, de azért törekedni kéne rá. S ez jó tanács a történészeknek is, akik néha hézagos ismeretekkel próbálnak összerakni egy mozaikot, amelynek minden fadarabját talán sosem fogják megtalálni. Óvattal kell eljárniuk, de manapság ez a divat, sőt amiről papírok vannak, azt is megpróbálják átértelmezni, sőt olykor átírni.

Véletlenül tévedtem a minap az M5 műsorára, amely a rongyosgárdásról, Prónay Pálról, Héjjas Ivánról és Francia Kis Mihályról szólt. A vendégek jól felvértezték magukat adatokkal, érvekkel, de néha a maguk szája íze szerint próbálták a tényeket is felülírni. Horváth Szilárd műsorvezető pedig tátott szájjal, bambán hallgatott, mintha nem tudná, hogy neki hivatala szerint vezetnie kéne, s az eltévedt vendégeket visszaterelni a tények birodalmába. Nos, rendesen alulmúlt minden efféle kívánalmat, vagyis megbukott.
Lássuk a puszta tényeket. A három vendég Botlik József és Gellért Ádám történészek és Domonkos László író volt. Miközben közülük ketten is a rongyosgárdát dicsőítették és burgenlandi kalandjukra fogták Sopron megmentését, vagyis az ottani népszavazást, amely révén a város Magyarországon maradt, a harmadik vendég makacsul ismételgette, hogy Velencében a magyar küldöttség ezt már elérte, felesleges volt a Horthyék által is kárhoztatott fegyveres akció, ahol magyar katonák és osztrák csendőrök haltak meg. Ezen a pontos aztán elakadt a párbeszéd, mert megmerevedtek a frontok. Az igazi párbaj ezután kezdődött, amikor Gellért Ádám történész papírokat mutatott, miszerint a fehér terror alatt Prónayék 690 embert öltek meg, ártatlanokat, akiket fogságból vagy az ágyukból hurcoltak el, s ezt a korabeli csendőri nyomozás igazolta, ezért is követelte Bethlen István miniszterelnök, hogy szereljék le őket. Horthy viszont amnesztiát adott nekik, ezért is vitézkedhettek tovább a Fertő tó vidékén. Ám ettől még tömeggyilkosok voltak. Nos, Domonkos László író és Botlik József történész kikérték maguknak, hogy Prónayék tömeggyilkosok lettek volna. Szerintük nem lehettek azok, hiszen hazafiak voltak. És, kérdezte nyomatékosan a történész, mi volt előbb? Hát, a vörös terror, s ez nagy különbség. Ez bosszú volt. A tömeggyilkos tehát nem gyilkos, ha elfoglal egy-két burgenlandi falut, hogy hátha visszacsatolják Magyarországhoz, Nem csatolták vissza.
Az pedig nagy tévedés, hogy a fehérterror pusztán a vörösterrorra adott válaszreakció volt. A történészek szerint a modern, nyugatos Magyarország megteremtésének a totális elutasítása. Ezt Szegfű Gyula is elismeri. A fehérterror végrehajtói nem pusztán a kommunizmus visszatérése ellen harcoltak, hanem a demokrácia és a szabadságjogok ellen általában. És hogy számokkal is érveljek, a Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének adatai szerint 1920 elején 9000 férfi és nő volt a hajmáskéri, 4200 a csepeli, 2400 a zalaegerszegi, 2000 az egri, 3000 a ceglédi és 2000 a Komárom-homokhegyi táborokban. Ilyen tömeges internálási hullám soha nem volt Magyarországon, a vörösterror idején sem.

Fotó: Almássy Aurél
Lap tetejére