RSS Feed

Stigma

Regös István - 2020. 09. 26. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Stigma

Egyre többen hordunk stigmát. A Google-ban megtalálható jelentése közül csak néhányat idézünk ide. „A stigma testi jegy vagy fájdalom, amely olyan testtájakon jelenik meg, ami Jézus keresztre feszítését idézi.” Magyarázatképpen rövidebben ideírjuk, hogy a stigma szégyenfolt, a bűnösök megbélyegzésére szolgál. Már a középkorban ismerték azt a büntetést, hogy a bűnöst izzó vasbélyegzővel jól látható helyen megjelölték, valahogy úgy, mint a lovakat vagy a teheneket.

A billog jelezte a tulajdonos nevét és azt a karámot, ahová tartozott. A stigma a mai napig él. A legkülönbözőbb módon stigmatizálják egymást az emberek a múltban, a jelenben és úgy néz ki, ha nem szelídül az egymás elleni harag, akkor így is marad. 

Sárga csillag, izzó vasbillog

Nem vasbilloggal bélyegezték meg a nácik a zsidókat, hanem sárga csillagot kellett jól láthatóan a ruhájukra varrni, hogy még véletlenül se keveredjenek el más embertársaik között. A lágerekben a karokra tetoválták a számokat. Mi ez, ha nem stigma? És a második világháború után, amikor végre földre szorították a nácikat, azt hittük, a stigma-ügynek vége van. Dehogyis lett vége! Jött a kommunista rendszer vagy helyesebben a sztálini, és ha nem is izzó vassal, de rendeletekkel jelölték meg az új rendszer szerintük idegen tízezreit. Először az irataikra pecsételték az osztályidegenséget, még a gyerekeik iskolai bizonyítványát is megjelölték. A háborús bűnösök mellett bőségesen akadt ártatlan magyar állampolgár, akiket tanyákra telepítettek. Azután jött 1956. Akinek a kezében volt a fegyver, az próbált bosszút állni azokon, akik az ő szüleit stigmatizálták. És ez így ment tovább. Mert mindig fortyog az indulat, a düh valamelyik társadalmi rétegben és keresi a bosszúállás lehetőségét. 


Jó lenne egy kis csend

Aztán sokáig csend volt. A társadalom belenyugodott a Kádár-rendszerbe. Kialakult egy elég széles elégedett réteg. Ugyanakkor egyre erősebb lett az a társadalmi csoport, amelyik változást akart. Egészen addig, amíg eljutottak ahhoz az időponthoz, amikor a kritikus tömeg erősebb lett az elfásultaknál. Rendszerváltásnak hívjuk ezt a korszakot és itt is azt hittük, beleértve engem is, nyugalom lesz, nem a bosszúállás időszaka ez. Lekerült az emberek homlokáról a stigma és pár évig a fehéret nem festették feketére és fordítva sem. De ha most körülnézünk, szinte mindenki legalább annyira bűnös lett, hogy a szomszédot minősítette valamilyen bélyeggel és a szomszéd viszont őt. Mindennek több értelme lett. Március 15-én, aki kitette a nemzeti zászlót, és aki nem tette ki, azt minősítették. Figyelték, ki, milyen újságot olvas, milyen rendezvényre megy el. Mi több, még a klérus is belesegített. Ki az, aki jár templomba és ki az, aki nem. Így hát, Jézus összes sebe egy-egy stigma lett a béke helyett.

Keresztelő mánia

Átkeresztelték az utakat, ledöntötték a szobrokat, új nevük lett az iskoláknak, Horthy szobrot kapott. Ez az egész dolgozat azért született meg, mert nemrégen valamilyen új hivatal alakult és az 1919-es proletárforradalom leverése utáni gyilkos különítmények egyik fővezére, akit még később maga Horthy is elítélt, Héjjas Ivánt hősnek titulálta. Azt az orgoványi tömeggyilkost, aki élve elásta a szerinte kommunista-gyanús vagy szerinte egykori vörös katonákat. A tanácsköztársaság leverése után a fehérterror legvadabb tömeggyilkosai voltak a Héjjas-hordák és íme, lekerült homlokukról a stigma, megpróbálják őket tisztára mosni. Ezért kellene egyszer végre eltüntetni ezt a csúnya szót, de főleg a tartalmát. 



Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére