RSS Feed

Korona és sorompó

Mogyorósi Géza - 2020. 09. 08. 8:47:26 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Korona és sorompó

Addig is, amíg újra kinyílnak vendégszerető országunk határai, emlékeztetnék arra, hogy 31 éve dőlt le a berlini fal, s tűntek el a sorompók Európa szívéből. A magyar és a német főváros közötti együttműködés kereteit az 1992 augusztusában aláírt megállapodás határozza meg, melynek meghosszabbítására 1996. október 10-én került sor.

Az egyezmény alapján Budapest és Berlin átfogó tapasztalat- és információcserét folytat a városigazgatás, gazdaság, turisztika, kultúra, sport, ifjúságvédelem és oktatás területeken. Szép szavak – de a biciklisávos Duna-metropolisz szállodái szeptemberben lehúzhatják a rolót. S ez vár az utazási irodákra is – vélem. Mi ez az őrület? - kérdezik német ismerőseim. Midőn a tavasszal váratlanul lefújták Berlinben a világ legrangosabb  idegenforgalmi szakvásárát (ITB 2020) aligha sejtettem, hogy ekkora szívás vár a koronavírus miatt számos terület dolgozóira. Pedig tudom, hogy harminc esztendővel az újraegyesítés után sem ok nélkül imádják a magyar turisták Közép-Európa legnagyobb, már 3,8 millió lakosú fővárosát! Egy maszkos idegenvezető múltba révedése.

Az Észak-német Alföldön fekvő Berlin a tengerszint feletti 35-50 méteres magasságban a bringások, rolleresek paradicsoma. Mind újabb (autós idegesítő) kerékpár utakból, kölcsönzőkből nincs hiány! Hegy, domb viszont sehol! A lapos vidéken a régészek szerint már a kőkorszak derekán is vadásztak, halásztak az emberek. A vizekben, üde rétekben gazdag sík tájat az időszámítást megelőző periódusban sváb törzsek lakták. A keleti germán burgundok a 1. és 3. évszázadban voltak honosok errefelé és mintegy másfél ezer esztendővel ezelőtt telepedtek meg az első szláv csoportok. A vendek a Spree folyótól az Elbáig kiterjedő területet a 12. századig népesítették be, majd fokozatosan kiszorították őket a későbbi poroszok ősei. A hosszú - gyakorta véres - szláv uralomra és a későbbi korszakok „szomszédolására” napjainkban is seregnyi földrajzi név utal. A nyelvtudósok úgy vélik, hogy a „Berlin” szó maga is ószláv eredetű: posványos állóvízzel körülölelt szigetre utal.

Az „Ungarn”-ból érkező bátor turisták sem árt, ha tudják - egy évtizeddel azt követően, hogy a kalandozó magyarok 908-909-ben rátámadtak Szászországra, majd Svábföldre, 919-ben a szászok és a frank feudális urak egy csoportja I. Henrik néven királlyá választott egy ifjú herceget. Ő előbb a sváb és a bajor hatalmasságokkal vívott sikeres küzdelmet, majd elfoglalta Brandenburg városát. Sőt, térdre kényszerítette a mai Berlin környékén élt vendeket és ős-szorbokat. (Nem szerbek, szorbok!) I.Henrik erejét bizonyította, hogy három esztendővel halála (936) előtt megtagadta a magyaroknak való hadisarc fizetését. De az Odera és Elba folyó közötti lázadozó szlávok leigázása már az Aachenben királlyá koronázott fiára, I. Ottóra maradt. Ennek az uralkodónak a nevéhez fűződik a magyarok európai rabló hadjáratának vége is: mint emlékezetes a krónikákból I. Ottó 955. augusztus 8-án elsöprő győzelmet aratott a német és cseh hadak élén a Lech-mezei csatában őseink ellen. 962-ben XII. János pápa Rómában császárrá koronázta I. Ottót: röviddel azután hunyt el 973-ban, hogy a magyar államalapítást előkészítő druszám, Géza fejedelem hatalomra került. De erről a réges-régi sztoriról majd legközelebb!          




Fotó: -a-
Lap tetejére