RSS Feed

Kerékpárzás

Csontos Tibor - 2020. 08. 30. 8:00:38 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Kerékpárzás

Nem elírás, ebben a szóleleményben valóban nem szerepel a megszokott o betű. Tanult barátom szokta volt emlegetni e címbeli kifejezést, midőn szabálytalankodó kerékpárosokat lát, akik nem csupán a járdán száguldoznak, mindenféle figyelmeztető jelzés nélkül, hanem a zebrán is, pediglen hát a gyalogosok eme utóbbi szentélyén illő lenne leszállni és a tomport pihentetve illedelmesen áttolni a kerékpárt. Elárulta, hogy e szóleleménnyel stílusosan akar ilyenkor egyfajta aktusra utalni.

A kerékpárosok előszeretettel nevezik magukat kritikus tömegnek, miközben létezik egy másik kritikus tömeg is, melynek nem tetszenek a szabálytalankodó kerékpárosok. Ez utóbbiak kritikusnak mondható tömege nyilván azt szeretné, ha a járdákról végleg eltűnnének a gyalogosok és így valamennyi járdán  teljes szélességben felfesthetők lennének a kerékpársávok. Úgy tűnik fel, a kerékpárosok lassan a közlekedés valamennyi résztvevőjével szemben túltolják a biciklit, amit napi tapasztalatok is felerősítenek: egyre több az autós-kerékpáros, a gyalogos-kerékpáros szóasszó. A jelenség persze nem új, Budapest főkapitánya már a harmincas években igyekezett megrendszabályozni a kerékpárosokat is. Az volt a kifogása a kerékpár, helyesebben a kerékpáron ülők ellen, hogy hogy "kanyargósan" haladnak, bizonytalanul,  "nem illeszkednek a sorba, s ezáltal zavarják a mögöttük haladó és esetleg előzni akaró automobilokat". 

Eleddig le sem írtam a "bicikli" szót, pedig Gárdonyi Géza szerint csak így kellene illetni ezt a közlekedési eszközt, ő ugyanis nem szerette a "kerékpár" szót. Azt írta, ha van is a magyarnak egy pár csizmája, egy pár kesztyűje, egy pár ökre, soha nem jár csizmapárban, nem húz a kezére kesztyűpárt és nem szánt ökörpáron. " Hát amikor bicikliz, miért ülne akkor kerékpáron?' - kérdezi az író. - " Ahogyan nem csizmapározunk, nem kesztyűpározunk, amikor csizmában, kesztyűben megyünk, és nem ökörpározunk, amikor pár ökörrel huzatunk valamit, akképpen nem is kerékpározhatunk. A bicikli világszerte használt szó, éppen úgy, mint a telegráf, a telefon, a posta, a gulyás, a tulipán."

A vita persze már el vagyon döntve, a szaküzletek fölé sem azt írják ki, hogy Biciklibolt, hanem azt, hogy Kerékpárszalon, a javításukkal foglalkozók is Kerékpárszervizben dolgoznak, s KRESZ-ben és a versenysportban sem biciklisekről szól a fáma, kormánybiztosa is a kerékpározásnak van és nem a biciklizésnek. Mindennek a fényében furcsán is hatott volna, ha például  az elegáns és arisztokratikus kerékpár kifejezés szerepel Vittorio De Sica  az olasz neorealizmus egyik csúcsteljesítményének számító, 1948-as Biciklitolvajok (Ladri di biciclette) című filmjének magyar címfordításában. A negyven évvel később készült egyik iráni filmdráma már A biciklista (Bicycleran) címet kapta a forgalmazási keresztségben. A hajdanvolt, Solymos Tónival felálló Expressz együttes is A kerékpár címmel írt fohászt e kétkerekűhöz, a Napoleon Boulevard slágerében viszont Vincze Lilla már azt énekelte, hogy Bicikli ég és föld között. S hogy kortárs példát is hozzak: az Intim Torna Illegál Kedvenc mindenem a biciklim címmel slágerelte meg e kétkerekűt. 

Végül is mindegy, kinek a bicikli, kinek a kerékpár. Tanult barátomnak legalább nem kell a bicikli kifejezésből is aktusra és felmenőkre utaló szóleleményt kitalálni, ha a kerékpárosok miatt le kell húzódnia a járdán, vagy a zebrán félre ugrania egy száguldó biciklis elől. 




Fotó: hirvilag.hu
Lap tetejére