RSS Feed

Bambiságok

Csontos Tibor - 2020. 09. 15. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Bambiságok

Bambiból kettő is volt. Az egyik ugye, Felix Salten Bambi című meseregénye a fiatal szarvasbika kalandjait megörökítendő. A másik a főleg a pályaudvarok restijében és a hajdani Utasellátó vonatbüféjében kapható, citromízűnek szánt, de kátrányos ízben végződő sárga itóka, amit fehér csatos, recés üvegben árultak. S amit a Pancsoló kislányban Kovács Esztike kilencszázhatvanban megénekelt. Utóbbi Bambi manapság a nosztalgia, a retró szinonímája lett, ama retróőrületé, amely már a retróvéradást is kitermelte. Ha Kinizsi sörrel nem is, de virslivel igen.

A szintetikus alapanyagokból készült és legendásnak elkönyvelt Bambit éppen ötven éve szorította ki a piacról a piros-kék logós, barna ámerikai üdítő, s bár ez a sárga lé nem lett hungarikum, a retrós emlékezetünkben mégis annak számít. Nem véletlenül szerepel címszóként Köves József Bambi, közért, kupleráj valamint a Bambi, fecske, szocreál című két, remekbe szabott szubjektív retrószótárában. A szerző strandkörnyezetben idézi meg a Bambit, amit a strandbüfé előtt fecskében álldogálva húztunk meg, miután szórópisztollyal bergamottos napolajjal borították testünket. A Bambi - miként a békekölcsön, Gelka, az orkánkabát, az IKKA, a jeges, a SZÚR, a brigádnapló vagy a békekölcsön - múltunk darabkája, melyről ma már derűsen emlékezünk meg. Mi több, megbocsátó derűvel övezzük e tárgyakba és fogalmakba foglalt maradiságot. Utóbbi kifejezés Szalai András nűvészettörténész retrófogalmának kulcsszava is. Szerint a retró nem más, mint nosztalgiával fűszerezett, tudatosan vállalt maradiság, ami egyben a trendiség fokmérője. 


Mi tagadás, fűszerezünk is rendesen. Már annak számít egy-egy retrószótár, s mi más lehetne a bakelit (vinyl) lemezek reneszánsza, a múltba révedők kortyolgathatják a Traubit, táncolhatnak arcmaszkban és fertőtlenített kézzel a retródiszkókban, járhatnak retrópiacokra, ahol sok más mellett vehetnek lámpává megbuherált VAT69-es vagy Club viszkis üveget rafiából font lámpaernyővel, nézhetik a Tenkes kapitányát főműsoridőben, a szülők mesediákat vetíthetnek az idétlen amerikai és japán rajzfilmeken szocializálódó gyerekeiknek, olvashatnak korabeli bestsellereket Berkesi Andrástól, Mág Bertalantól, Szilvási Lajostól, Passuth Lászlótól, majszolhatnak Melódia-szeletet, Százszorszép bonbont, Konyakmeggyet - ám e három retróédességnek legfeljebb a csomagolása, de semmiképpen az íze idézi a letűnt időket, a Metró együttes Édes éveit. A Balaton szelet avagy a Sportszelet sem a régi már, a Duna kavics, a Tisza kavics, a Zizi sem kerültek a cinema cityk pattogatott kukoricája mellé filmkísérőnek. Pedig milyen jól lehetett zörgeti a zacskójukkal a mozizás közben... 


Némelyek a Túró Rudit is nosztiédességnek tartják, holott cseppet sem az, miközben az már csupán egy kedves emlék e pöttyössel kapcsolatban, hogy a francia turisták rémülten mesélték el otthon, hogy a magyarok csokoládéval ölelik körül a túrót. A divatipar és az öltözködési kiegészítők  nosztalgiájáról vaskos kötetek születhetnének, bennük az anyagok, a színek, a fazonok, a stílusok retrójáról, s arról talán egy friss Larousse is megemlékezne a retró címszó alatt, hogy a férfiak újra rákaptak a zoknis lábra húzott szandálra. A retró tehát bekerítette a zokni- és a szandálipart, miként a politika is becserkészte a retrót: a parlamenti szavazáshoz szükségeltetett 133 bátor ember emlegetése óhatatlanul is hajazott a Tanácsköztársaság dicsőséges 133 napjára...



Fotó: Hamu és Gyémánt
Lap tetejére