RSS Feed

Szebeni, a szemesember

Csontos Tibor - 2020. 08. 21. 8:00:17 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Szebeni, a szemesember

Esterházy Péter címkézte így Szebeni András fotóművészt, midőn megjelent a két kiadásban is elkapkodott közös könyvük, a Vajszínű árnyalat. Nevezték arcpoétikusnak, sármőr világpolgárnak, arctérképésznek, képkészítő mesternek is. Egyik pályatársa a világon legszebben fényképező fotósként jellemezte, arra utalva, hogy fotózás közben mily szenzációsan néz ki. Az ősz hajú profi, aki a megszállottak buzgalmával fotografált, a napokban hunyt el hetvennégy éves korában.

Kurvára irigylem tőled ezt a Darvas Iván-portrét! - mondta volt kendőzetlenül Keleti Éva, amikor megnyitotta Szebeni András 21 fotográfia (holtakról és élőkről) című kiállítását. Kétségtelenül volt mit irigyelni tőle is, csak persze ezt nem minden kollégája vallotta be, sikeririgy országunkban  ez soha nem volt a nemzeti karakter szerves alkotóeleme. Aranykorszakát a Nők Lapjánál töltötte, portrék, képriportok, fotóesszék, címlapok kezdték alapozni az életművet, 1983-ban azonban betársult a rendkívül progresszívnek számító Magyarország felfedezése sorozatban megjelent és a magyarországi elmegyógyintézetekről szóló Téboly, stigma, terápia című Bakonyi Péter-könyvbe, melyben negyvenhét dokumentarista képe jelent meg. Talán ezek láttán kérdezte meg tőle egyszer Korniss Péter, hogy elegendőnek tartja-e az újságokba való fotózást, vagy eltöprengett-e már valamilyen nagyobb lélegzetű dolgon? 

Válaszként végigturnézta a ritka mesterségeket, úgy mint a mészégetőket, a kötélverőket, a kádárokat és sokan másokat, s tető alá hozta a Mesterségek dicsérete című kiállítást. A képkészítő mesternek idővel jött a négy magyar szerzetesrend kolostori világát megörökítő sorozata, vagy éppen a szókészítő tanonc, Forgách Andrással közös Bevilágítás - Kamaraszínházi kéziábécé című, az élet- és szerzőtársa, Sóvári Zsuzsa által szerkesztett ragyogó kötete. A magát színházőrültnek tartó Szebenit az egykori fotólabor helyén kialakított Budapesti Kamaraszínház kérte fel, hogy fotózza végig a teátrum 2005-2006-os évadát, benne a színházi kulisszák titkaival, a próbák, előadások, tájolások világával. Egy lesben álló vadász szívós türelmével várta az alkalmas pillanatokat, olykor három különböző fényképezőgép lógott a nyakában. Többek között Ruszt Józseffel, Kernnel, Kránitz Lajossal, Gera Zoltánnal, Haumannal, Törőcsikkel, Alföldivel, Bertók Lajossal dolgozott, utóbbiról azt tartották, hogy Latinovits óta nem született ilyen színész. Eszenyivel, akiről Szebeni egyszer elmesélte, hogy a színésznő felhívta, ajándékot kap tőle: a Vágy villamosában játszott, s darab egyik jelenetében leöntik, s a gyorsöltözéskor hajszárítóval szárítja a bugyiját, szeretné-e mindezt  lefényképezni? A kép benne van a Bevilágításban.

Szebeni bevallottan imádta a nőket, minek köszönhetően is fotografálta őket a Sóvári Zsuzsával együtt készített Női vonal című könyvhöz. Robert Capa volt a példaképe, aki szerette a cigarettát, az italt, a nőket ő sem vetette meg mindezt. Talán nem véletlenül lett három évig az első magyar Playboy művészeti igazgatója. Közös albumokhoz írókat, színészeket kért fel a szövegeléshez, Csaplár Vilmossal végigkísérte a Körös-hegyi Völgyhíd építését, a legszebb magyar városokat is írókkal csomagolta albumba Bella Istvánnal, Hernádi Gyulával, a Debrecent bemutató míves kötethez jó barátja, Cserhalmi György írta a szöveget, megjegyezve, hogy Szebeni olyan helyről is fotózta Debrecent, ahonnan csak a madarak látják. Ezt a könyvüket Szebeni, mint hajdanvolt debreceni diáknak dedikálta számomra, nem kevés meglepetéssel szolgálva a képeivel: a város olyan zugait is felfedezte kamerájával, és olyan  nézőpontokból, melyek nekem is újdonságot jelentettek..

Nem szerette, ha a fényképészetet a pillanat művészeteként emlegették, őt nem érdekelte az aktualitás, soha nem riporterként akart látni és láttatni. Úgy vélte, a mindennapi élet ennél sokkal felkavaróbb, őt a városalbumoknál is a nyomkeresés érdekelte, "a kor, egy város lenyomata, lélegzetvétele, a múlandósága, az örök" - írta egy helyütt. Öreg mesterére hivatkozva mondta, hogy amikor olyan albumot készít, amiben szöveg van, veretes szöveg és kép, akkor azt kell megírni, amit nem lehet lefényképezni és azt kell lefotografálni, amit nem lehet megírni. A Bécs-albumának kinti bemutatóján két helyi újságíró elárulta, hogy ott nőttek fel, de ilyen képeket még soha nem láttak a városukról...

Mindemellett ő készítette Hernádi Judit nagylemezének borítófotóját, az LGT-etűdöket Presser Gáborral, az Illés jelentést az Illés együttes 1996-os sportcsarnokos koncertjéről. S neki köszönhettük  a Verebes István című könyv fényképeit is. A címszereplő nem csupán a fotográfus tehetségét, hanem a megszállottságát is jellemezte azzal, hogy kijelentette: Szebeni az Szebeni. 




Fotó: mazsihisz.hu
Lap tetejére