RSS Feed

A Goebbels-szagú pacsirta

Csontos Tibor - 2020. 09. 03. 8:00:46 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

A Goebbels-szagú pacsirta

Goebbels-szaga van, ami nem a legjobb parfüm - írta egy svéd lap a náci Németország kedvenc pacsirtájáról, Zarah Leanderről, amikor Berlinből hazaköltözött Stockholmba. Az örök vamp skatulyába begyömöszölt, különös hangú svéd színésznő-énekesnő ezerkilencszázharminchéttől a német filmgyártás koronázatlan királynőjeként hódított, német földön futott be filmes karriert. A goebbelsi szórakoztató filmipar őt szemelte ki második Greta Garbonak.

Zarah Leander harminc éves korában, tizenkét svédországi revüszerep, két operettalakítás, egy-egy színpadi vígjáték és tragédia, három filmszerep, s nyolcvan dal lemezfelvétele után, 
1937-ben szerződött Berlinbe az UFA filmgyártó vállalathoz. Éppen abban az időszakban, amikor Joseph Goebbels, a náci propaganda miniszter azon ügyködött, hogy a nemzetiszocialisták megvásárolják a céget. Mi sem természetesebb, minthogy végül sikerült is nekik, s ezzel övék lett a világ legnagyobb film-, színház-, sajtó- és rádiókonszernje. Miként Nótári Tamás 2007-ben megjelent, remekbe szabott Leander-életrajzából tudjuk, huszonkét szobás villa, ötfős személyzet, előkészített reklámkampány, induló gázsiként három filmre szóló 200 ezer birodalmi márka várta, melynek egy részét, kérésének megfelelően, svéd koronában kapta meg. Évekkel később mindennek a dupláját kapta filmszerepeiért. Összevetésként midőn Goebbels haza akarta csábítani a Hollywoodban letelepedett Marlene Dietrichet, neki filmenként kínált ennyit. Marlene Dietrich azonban nemet mondott az általa Berlinben lakozó szörnyetegnek nevezett Goebbelsnek, a náci bestiárium leggonoszabb tagjának. 

A náci kulturális élet karmestere ennek ellenére kedvelte a színésznőt, ahogyan szívesen mozgott a berlini művészklubban is, s gyakorta hívott színésznőket is a villájába, köztük Zarah Leandert. Egyik kedvenc színészének, Heinz Rühmannak is segített, akinek zsidó felesége miatt akadtak gondjai. Ezzel együtt a naplójában Goebbels a művészeket a legfurcsább népnek írja le, akiknek sejtelmük sincs a politikáról. Zarah Leandert bevallása szerint cseppet sem érdekelte a politika, svéd állampolgárságára hivatkozott, arra, hogy a férje svéd tiszt, ez nem az ő háborúja volt. Mégis fellépett a Wermacht kívánságkoncertjein, állítólag azért viselt ilyenkor fehér ruhát, hogy a svéd semlegességet hangsúlyozza. Tudjuk persze, milyen kapcsolatban állt a magát semlegesnek nyilvánító Svédország a náci Németországgal, elég csak a német hadiipar számára naponta szállított svéd acélra gondolni. 

A világháború után a hazájában bűnbakká kiáltották ki, azzal vádolták, hogy kiszolgálta a náci rendszert, felszólították, vonuljon vissza a kastélyába és tetesse magát halottnak. Azzal is vádolták, hogy svéd, szovjet, angol kém volt, hogy a birtokán német tengeralattjáró bázist épült.- Nem lennék meglepve, ha azt írnák, hogy Izlandon kémkedtem a Vatikánnak - jelentette ki egyszer, hozzátéve, hogy ezek a hírek annyira igazak, minthogy Goebbels volt a halfeldolgozó üzemének a vezetője. Nem Zara Leander volt az egyetlen, akit a háború után nácibarátnak tartottak. Wilhelm Furtwänglert, a Berlini Filharmonikusok vezető karmesterét is azzal vádolták, hogy náci volt. Miközben soha nem lépett be a náci pártba, s nem rokonszenvezett a náci rezsimmel. Sőt az első jogfosztó náci törvények megjelenése után nem kevés erkölcsi bátorsággal tiltakozott az ellen, hogy a náci politika beleszól a művészetbe: nyílt levelet írt a propagandaminiszternek,kijelentve, az új Németországnak is szüksége van olyan művészekre, mint Bruno Walter, Max Reinhardt vagy Otto Klemperer. A világsajtó Németországról szóló híradásaira érzékeny Goebbels egyelőre visszavonult - ekkor még a hírhedt nürnbergi törvények előtt vagyunk -, tisztában volt  Furtwängler és zenekara nemzetközi tekintélyével. Idővel a karmester demonstratíve elhagyta Németországot, de Goebbels visszahívta és visszakapta a zenekarát is, mellyel tovább koncertezhetett, de soha nem léptek fel a németek által megszállt országokban. A háború után őt is alávetették a "nácitlanítási" eljárásnak, melynek során tisztázták és tisztázta magát, s az ezután következő első berlini koncertjén a múltnak is üzent: szólistának Yehudi Menuhint kérte fel


A negyven éve elhunyt Zara Leander életének máig érvényes titka: miért engedte, hogy a nácik felhasználják, hogy Marlene Dietrich pótlékaként kezeljék és mindvégig második Greta Garboként emlegessék? Igaz, gyakran elmondta, ő inkább az első Zarah Leander szeretne lenni. Egy biztos: a titokzatos asszony vágyképét tápláló, démonként is jellemzett, náci szirénként emlegetett Zara Leander Hitler Hollywoodjának legjobban fizetett sztárja volt. 





Fotó: timenote.info
Lap tetejére