RSS Feed

Tomika nem játszott a Rolling Stones-ban

Csontos Tibor - 2020. 08. 17. 8:00:35 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Tomika nem játszott a Rolling Stones-ban

Halálba ringatta magát az amerikai álomban Barta Tamás, az LGT gitárosa, aki idén júliusban lett volna hetvenkét éves. Az együttes 1974-es amerikai turnéja után kint maradt Los Angelesben, ahol élete nyolc év múlva tragikus véget ért. Hajdú Eszter egy különleges hanghagyatéknak köszönhetően Siess haza, vár a mama! címmel dokumentumfilmet forgatott Barta Tamás torzóban maradt életének utolsó éveiről. Mely film olyan, mint egy képes hangjáték.

Ezt a filmet csak Hajdú Eszter hozhatta tető alá, hiszen a a téma számára személyes történetet is jelentett. Édesanyja ugyanis Barta Tamás anyukájának fogadott lánya volt, aki élete vége felé együtt lakott Hajdúékkal. Bartáné Friedman Edit 2008-ban bekövetkezett halála után bőröndnyi hangkazettát találtak a hagyatékában. 1974 és 1982, azaz Barta Tamás disszidálása és a halála között édesanya és fia ezeken a légipostával feladott "hangos leveleken" küldözgették egymásnak üzeneteiket Budapest és Los Angeles között. A kazettákon egy, az Újvilágra eleinte szenvedélyesen rácsodálkozó huszonhat éves fiatalember meséli el a vele történteket a zuglói lakásában özvegyen és fia távozásával végleg egyedül maradt édesanyjának.

Ezek a nyolcvanperces dokumentumfilm legjobb pillanatai, amolyan fényképekkel illusztrált, a háttérben mindvégig valamiféle fojtott drámát sugalló hangjátékok. Hiába a Magyarországon ez egyik legjobb rockgitárosként - és Nyugat-imádóként, Somló Tamás szerint "USA-betegségben" szenvedő - számon tartott, szinte kölyökhangon megszólaló Bartáról sorjázott és az őt álomországában mutató kaliforniai fényképek. Hiába a lelkesedés, mellyel beszámol arról, hogy mivel amerikai lányt vett el, automatikusan megkapja a zöld kártyát, három múlva az amerikai állampolgárságot is. Mellyel elújságolja, hogy  készülnek megvenni a legdrágábbnak számító, hétszáz dollárba kerülő színes televíziót, melyen huszonnégy órán keresztül huszonnyolc csatornát foghat, mi több, távkapcsoló is van hozzá és nem kell felkelni az ágyból, ha el kell zárni a készüléket, s hogy az apartmanból hamarosan úszómedencés házba költöznek, "Itt, kérem szépen, télen is van meleg víz a medencében..." Hamarosan megveszik az új autót is, öt percre lesznek Beverly Hills-től, ahol a világ leggazdagabb emberei laknak fehér kastélyokban és fehér Rolls Royce-okkal közlekednek, ahol nemcsak csővel lehet kapni főtt kukoricát, hanem cső nélkül is... 

Később azonban a csalódásait, meg nem valósult álmait, az Újvilágot illető kritikáit sorolja. Érezhető akcentussal arról beszél, hogy ebben az országban minden a pénzre épül, a pénz pedig nehezen jön és könnyen megy, a nagy pénz nem is jelenti a boldogságot. E kazettákon a gitározást, a zenélést alig hozta szóba az a Barta Tamás, aki Led Zeppelin-hívő volt, aki Chuck Berry és Keith Richards technikájának koppintásával tanult meg gitározni, aki itthon szinte együtt élt a gitárjával, s akit Somló Tamás - igaz, nem ebben a filmben - úgy jellemzett, hogy elhitte, itthon ő az év gitárosa, a legszebb, a legjobb. Barta e kazetták tanúsága szerint hamar lemondott arról, hogy Amerikában is a gitározásból akar majd megélni. S ezzel lemondott arról, hogy valamilyen életcélja legyen.

"Anyukám, ne törődj senkivel, ki, mit mond otthon, hogy a Tomika nem játszik a Rolling Stones-ban és a Beatles-ben!" - hallottuk tőle az egyik hangos levelében. Ezzel is jelezve, mintha cseppet sem érdekelné, hogy arrafelé is befut-e zenészkarriert, olykor azért büszkén üzeni édesanyjának, hogy néha meghívják stúdiózenésznek. Azt a Bartát, akinek gitárosként itt volt Amerika, Presser talán ezért is jegyezhette meg a filmben, nem gondolta volna, hogy megpattan. 

Sajnos, az LGT zenészeinek jóformán csak egy-egy mondat jutott, pedig Somló Tamás, Laux József még szerepelhetett az emlékidézésben. Ez a doku nem a talking heads műfajt képviseli, de közelített volna a teljességhez, ha többet beszélhetnek a hajdani zenésztársak, az LGT-ben ott volt még Frenreisz Károly, aki nem szerepel a filmben. Sőt Barta korábbi zenekaraiból, a Syconorból és a Hungáriából  sem szólalt meg sneki. Az egykori zenésztársak véleményét máshonnan ismerve is elmondható, hogy Bartát az amerikai álom, a fogyasztói társadalom luxusa "menekítette" ki ebből az országból, de időközben rájött, hogy "Amerika  nem egy mennyország." 

Ahogyan Bartáné Friedman Editnek sem volt az, ami itthon körülvette. Az ő családnélküliséggel, egyedülléttel leírható drámája már fekete-fehérben mutatkozik meg a filmben, a színesben játszó, narancsligetes, napfényes kaliforniai képek ellentéteként az ő megszólalásait a hideg-rideg-szürke Budapest képei illusztrálják. Megismerjük útlevél
kérelmének tortúráját, eleinte elutasítják, hogy kiutazhasson a fiához az Egyesült Államokba, közben történész mutatja be a disszidálás hazai kulisszáját - Bartát távollétében két év szabadságvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték -, családtagokat érintő következményeit, végül 1977-ben mégis kirepülhet fiához, akit akkor lát utoljára. 

Barta Tamást ugyanis öt év múlva lőtt sebekkel holtan találták a házában, hogy valójában mi történt, máig nem tudni. Egyesek magyar papírmaffiával, mások kolumbiai drogkereskedőkkel hozták összefüggésbe Barta halálát. A MIX Magazinnak Hajdú Eszter előzetesen azt nyilatkozta, filmjének nem feladata, hogy választ keressen erre az utolsó kérdésre. A Los Angeles-i forgatás során beszéltek a zenész menyasszonyával, s azzal a barátjával, üzlettársával is, akivel telemarketing céget alapítottak Hollywood közelében: telefonon árultak irodai berendezéseket. A film készítői tartották magukat ahhoz, hogy ők nem tényfeltáró újságírók, de a történteket nem lehetett megkerülni, s e két kint élő magyar is szóba hozta a zenész tragédiájának körülményeit. Semmi újat nem árulva el. 

A filmesek elmentek abba a református templomba, ahol Bartát felravatalozták, s megkeresték azt a házat is, melyben utoljára lakott és a cég épületét: "Azon az ablakon nézett ki Tomi, mert ott volt az asztala." Ez a mondat éppen olyan ütős volt, mint a megszólaltatott detektívé, aki szerint, ha valaki pisztollyal öngyilkos lesz, a második lövést már nem tudja leadni. Ezek a megszólalások semmit nem tettek hozzá mindahhoz, ami eddig is körülvette a tragikus véget. Miként a Los Angeles-i helyszínelés sem. Egy templom, egy lakóház, egy irodaépület és más semmi, mintha a doku készítői nem tudtak volna mit kezdeni  a kaliforniai jelenléttel, Barta ott eltöltött éveivel, helyszíneivel, ahonnan cseppet sem akart hazasietni, hiába várta a mama. Egyébként a film címét az Ő még csak most tizennégy című Barta-szerzemény refrénjéből kölcsönözték, mely dal az LGT 1973-as Bummm! albumán szerepel. Az akkori LGT e legjobb nagylemezének tartott korong tíz dalából hatot éppen Barta Tamás írt, köztük a Visszamegyek a falumba címűt, melynek angol nyelvű változatának - Back Home - ritkán látott amerikai koncertfelvételével indul Barta Tamás e torzóban maradt filmregénye. 

Mely film valójában ott fejeződik be, ahol a kazettákból épített hangjáték. Az abban elhangzottak tartalmai, hangsúlyai őrzik az itthon maradt édesanya valódi drámáját, és mintha előrevetítették volna, hogyan ringatja majd halálba magát az amerikai álomban Barta Tamás. 






 


Fotó: szeretlekmagyarorszag.hu
Lap tetejére