RSS Feed

Kudlik Júlia bölcsessége

24.hu - 2020. 07. 25. 9:03:32 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Kudlik Júlia bölcsessége

Kudlik Júlia a Békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban járt közönségtalálkozón a napokban, ám előtte interjút adott a Művészbejáró című műsorban. A beszélgetés során kitértek a műsorvezetők hitelességének kérdésére, miután Kudlik évtizedeken át sok feladatban is kipróbálta magát.

Szerencsés vagyok, mert sok mindenben kipróbálhattam magam, híradót például egy időben nem is olvashattak a nők, csak egy idő múlva engedték meg. Akkoriban követelmények voltak, nem lehetett csak úgy odaülni. Tizennyolc évesen, érettségi után bekerültem a televízióba, akkor olyan feltételek voltak, hogy egyetemi végzettség, két nyelvvizsga középfokon és hat nyelven ismerni és tudni kellett a kiejtési szabályokat. Ebből nekem semmi nem volt meg, csak az érettségim, de megelőlegezték a bizalmat, hogy majd meglesz. És meglett: hat éven keresztül estin elvégeztem a bölcsészkart, letettem angolból és spanyolból a középnyelvvizsgát, és ha hat nyelven nem is tudtam a kiejtést, de rögtön szaladtam a rádiósokhoz, akik segítettek. A lényeg, hogy a nézők engem elfogadtak olyannak, amilyen vagyok. Nem játszottam szerepet, mindig megoldottam a feladatot, ami volt.

Mint mondja,

Én hiszek abban, hogy van az életünknek értelme és célja. Én hamar ráébredtem erre, ami az: hogy sokaknak hasznára lenni. Én megpróbáltam eszerint élni és dolgozni, eleget tenni ennek.

A Bors is ott volt a közönségtalálkozón, ahol az alábbiakról is beszélt a legendás tévés:

A hetvenöt egy szám. Fel nem tudom fogni, hogy ennyi idős vagyok. Először a fiataloknak üzennék az időről és a korról: ne felejtsék el, hogy az élet múlandó. Minden evilági múlandó, az öregkorunk – ami ajándék – feladat is egyben, amit fiatalkorunkban alapozunk meg. De ki gondol bele ekkor? Mindenki azt hiszi, hogy örök életére ilyen okos, szép, kívánatos lesz, sosem hal meg, mindig így marad. Hát nem egészen. Ha valaki idősebb korában csinos, az baromi nagy szerencse. Hogy öregasszonyként is rokonszenves tudjak maradni, nem kis meló, elhihetik. Tulajdonképpen az idő múlásán sem töröm magam, mert sem megállítani, sem visszafordítani nem tudom. De hogy szép és tartalmas legyen az életem, azért mindent elkövetek.

Fotó: -a-
Lap tetejére