RSS Feed

Papp prof szenvedélyei

Dalia László - 2020. 07. 24. 8:00:10 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Papp prof szenvedélyei

Papp György professzor az orvoslás mellett több passziónak is hódol, a világ majdnem minden táján vadászott már, vadász novelláiból egy kötet is megjelent. Szerencsés, mert sosem kellett egyik szenvedélyéről sem lemondania, legfeljebb a hivatása kezdetben nem hagyott időt másra. Egyébként meg volt még egy passziója, a kézilabda, diák korában az Elektromossal országos bajnokságot is nyertek.

Profi sportoló is lehetett volna, az orvosi egyetem mindent vitt?
A középiskolában mindenkinek fel van adva a lecke, hogy akár egy életre eldöntse a sorsát. A szerencsésebbek tudják, hogy ők festők, matematikusok vagy mérnökök lesznek. Nekem két választásom volt, az irodalmat és a biológiát is nagyon szerettem. Apám tisztviselő volt, de 300 Ady verset tudott fejből és jól ismerte Németh Lászlót, Karácsony Sándort, imádta Mórát, Móriczot, Karácsony Benőt, Lénárt Sándort, Tamási Áront. És nekem a II. Rákóczi Ferenc gimnáziumban megadatott még két rendkívüli magyar tanár. Németh G. Béla, aki Arany János nagy tudója volt és Gálos tanár úr. Nem csoda, hogy faltam a XIX. és XX. századi irodalmat, szerencsére akkoriban a kortárs külföldi regények, novellák is rögtön megjelentek, így például a II. világháborús könyveket is megvehettem Mailertől Hemingwayig. Egyébként talán az egyetlen voltam, aki az érettségi dolgozatát Tersánszky Józsi Jenőből írta. És a gimnáziumban bemutattuk Jack London egyik darabját is. Mégis az orvoslást választottam, s egy ideig el is hanyagoltam az irodalmat, vagyis a dolgos hétköznapokon szakirodalmat olvastam, hogy az általam választott területen, az Andrológiában boldoguljak. S miután a lehetőségünk megvolt, hogy nemzetközi konferenciákra járjunk, lépést kellett tartanom a szakmával, így csak a hétvégék, nyaralások maradtak a szépirodalomra.

A szakma kárpótolta a kézilabdáért és az irodalomért is?
Természetesen nem, volt hiányérzetem. Viszont ahogy már mondtam, az andrológiában elismertek. Adjunktus lettem, megnősültem, lakást vettünk. És aztán egy véletlen elterelt a vadász mezőkre és kedvet teremtett az irodalomhoz is. Egy betegem ugyanis furcsa ajándékkal lepett meg, hozott egy fácánkakast. Hajdan nagyapámmal jártam vadászni, s 12 évesen lőttem az első nyulat. Nos, ez a szenvedély elragadott, levizsgáztam csatlakoztam egy vadásztársasághoz, közben megvettem az első puskámat. S miután a vadászatnak nagy irodalma van Magyarországnak, Széchenyi Zsigmondtól Kittenberger Kálmánig, arra is rákaptam. Azóta is rabja vagyok az irodalomnak, s ha nem vagyok nagyon fáradt, munka után is elolvasok egy novellát. Manapság a családregényeknél és a tévésorozatoknál életképesebb a novella, mert azt végig tudod olvasni. Egy nagyregényhez sok idő kell, nem lehet napokra félbeszakítani az olvasást.

A vadász történeteket gyakran mesélte társaságban, ám megírni az egy másik tudomány.
Szerencsére ma már könnyen megy. És ha megírok egy vadásztörténetet, mindig úgy állok fel, mintha órákat pihentem volna. Amikor aztán egy novella megjelenik, az óriási öröm, mintha egy gyerek születne. S írás közben még a vadásznaplóra sincs szükségem. Pontosan emlékszem minden mozzanatra, akár zerge, akár őzbak vagy éppen egy mormota került puskavégre, hiszen újraélem. Még arra is emlékezni szokta, hogyan támasztottam le a puskát. A memóriámnak egyébként a munkámban is nagy hasznát veszem. lehet, hogy a beteg nevére nem mindig emlékszem, de az esetre, az operációra igen.

Sokat beszélnek az irodalomban az írástudó felelősségéről, egy orvos-író gondol effélére?
Bármit leírok, azt valaki elolvassa, időt veszek el az életéből. S mindegy, hogy öt percet vagy fél órát, örömet kell neki szereznem. S igazán mindig akkor nyugodtam meg, amikor a vadászok és a laikusok is értették, amit írok. A szakmámban is fontos a jó kommunikáció. A diákjaim állítólag azért szerettek, mert plasztikusan fogalmaztam, és sose haragudtam, ha kérdeznek, mert abból látszott, hogy figyelnek…

Nehéz időket élünk, a vírus miatt hetekig be sem mehetett a kórházba. A vadászatok is elmaradtak?
Tavaly vadásztam utoljára, még az őzbak szezont is elvitte a vírus. Talán ősszel lesz szerencsém a Tisza-tónál.

Fotó: Mix
Lap tetejére