RSS Feed

Enyém, tiéd, övé

Regös István - 2020. 07. 22. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Enyém, tiéd, övé

Ez nem egy gyermekmondóka. Akkor meg mi? Ami az enyém, az lehet a tiéd is. Ami a tiéd, az lehet mindenkié. Ami az övé, az senki másé, merthogy már mindent elvettek. Mi marad ilyenkor? Az enyém? Amíg nem minden az enyém, törekedni kell rá, hogy az enyém legyen. Ahogyan Casanova mondta: Bármilyen kínos is, hogy nem lehet minden nő a miénk, de nem árt, ha törekszünk rá.

Így aztán megtelik tartalommal ez a sok enyém, tiéd, övé, értelmet nyer a harácsolás, mások kiszorítása. Egyre nehezebben tudjuk megkülönböztetni, mi a miénk, vagyis az enyém. Ugye, ismerjük például azt, hogy ez elment vadászni, az meglőtte, emez hazavitte, a legkisebb megfőzte, de csak egy valaki ette meg. 

A disznók fejedelme

Ehhez a tulajdonviszonyokat jelző szóáradathoz méltán csatlakozhat a mindannyiunk által ismert kis gömböc története. A kis gömböc bármerre is gurult, mindent felfalt, miközben dagadt, egyre hatalmasabb lett a hasa, s még élve elfogyasztotta prédáját. A kis gömböcről szóló mese egyik változatában arra járt a kanászgyerek, tele erővel, lelkesedéssel, hittel, hogy nem kell félnie senkitől és különben is ő volt a disznók fejedelme. Arra járva meglátta a kis gömböcöt, amelyik már akkora volt, mint egy templomtorony. Meg is kérdezte tőle: Meddig akarsz még növekedni, meddig zabálod fel mások életét és ételét?


Csak zabál

A nagy gömböc torz röhejre húzta szét a száját. Azt mondta, ő nem fél senkitől, és addig növekszik, amíg csak akar, úgy legalább közelebb kerül Istenhez. A kanászfiú azt mondta: Nagyot tévedsz, te mohó, guruló bandita! Azzal, hogy a torony közelében vagy, nem leszel közelebb Istenhez, legfeljebb Isten jobban látja undok életviteledet! Már régen nem tudod, mi a tiéd, mi a másé, csak zabálsz szüntelenül! (Azt már mi tesszük hozzá Katona József Bánk bánjából idézve: „mintha mindenik tagocska bennek egy-egy gyomorral volna áldva.”) A dagadt kis gömböc dühöngve próbált nagyobb sebességre váltani, hogy utolérje a kanászfiút. Már éppen lecsapni készült rá, de nem vette észre a kiskanász nyitott bugylibicskáját, a fiú felhasította a kis gömböc gyomrát, amelyből még élve kimenekülhettek az áldozatai. 


Ha meg akarod ismerni a barátodat, adj neki hatalmat!

Már nem volt érdekes, ki kinek a kije, csak azt tudták, hogy legalább egyszer igazság tétetett. Ezzel pedig eljutottunk a lényeghez. A mese végére érve talán már sejthetjük, hogy nagyon nagy tévedésben éljük az életet. Gyakran hisszük azt, hogy jogunk van bekebelezni, ami a másé és talán sokszor gondoltuk azt valamiről, hogy a miénk, pedig hát ez nem volt igaz. Egyre nehezebb eldönteni, hogy kinek az érdekével egyezik meg a mi érdekünk, kik az ellenfeleink. Egészen addig etettük a kis gömböcöt, amíg ellenünk nem fordult. A barátainknak pedig éppen addig kellettünk, amíg hasznuk volt belőlünk. Végül úgy dobtak el bennünket, hogy csak, nosza! Rémálmainkban látjuk, hogyan lesz a jó pajtás kis gömböcből gonosz, az álságos érdekbarátból pedig ellenfél. Az ember már csak ilyen. Egyre kevesebbet hiszünk, egyre nagyobbakat tévedünk, reménybe fulladunk, és az igazságért imádkozunk. Hát nem reménytelen?


Fotó: Németh András Péter
Lap tetejére