RSS Feed

Rosszkedvünk nyara

Csontos Tibor - 2020. 07. 17. 8:00:23 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Rosszkedvünk nyara

Úgy fest a koronás helyzet, hogy megismétlődik a tavaszi maszkabál, és minden út megint a karanténba vezet majd. Ám hiába unjuk már nagyon, hogy életünket arcmaszkban kell élnünk, a helyzet annyira súlyosbodhat, hogy talán már az anya sem lehet bent a szülésnél. Sőt már ott tart, hogy a minap két arcmaszkos fickó belépett az egyik bankba, s már éppen kitört volna a víruspánik, de kiderült, hogy csak bankrablásról van szó. Ekkor mindenki megnyugodott.

Egyébként bankolás közben engem is megkért a plexi mögött ülő ügyintéző, vegyem le az arcmaszkot, mert így nem tudja megállapítani a személyi igazolványomból, hogy azonos vagyok-e velem. Mire rámutattam bankja háta mögött díszelgő reklámjának szlogenjére: Ismerjük egymást. Bízunk egymásban. Nem sikerült megnyugtatnom, hogy ismerem a bankját és megbízom benne, ő nem ismert és nem bízott bennem. Egyébként pedig csak (  )ben jegyzem meg: a kriminalisztika története nem ismer olyan bankrablást, amely úgy kezdődött volna, hogy a bankrabló a sorszámmal egyetemben átnyújtja valamely személyi okmányát és egy minimális összegű átutalásra hivatkozással kívánta volna megcsapolni a késleltető zárszerkezettel ellátott pénzszekrényt. Az ügyintéző eme óvatosságát is tudjuk be mindannak a feszültségnek, mellyel a COVID-19 máig megkoronázza hétköznapjainkat.

Ez a mindenütt érzékelhető feszültség is hozzátesz rosszkedvünk nyarához. Nem elég, hogy sokkol az  augusztus huszadikai tűzijáték elmaradása, még olyan hülye karanténbölcsességet is hallgatnom kell, mi szerint "Ugocsa non coronatvírus!" Ráadásul kétezer forint egy kiló míves cseresznye és háromszáz egy cső főzésre és sózásra váró kukorica. Ez utóbbiakat, tekintve ezt az elviselhetetlen időjárást, még érteném is, ahhoz viszont már le kell vennem az arcmaszkomat, hogy megértsem, amit a szót vivő mondott a kormányos infón: Azért  lehet focimeccseket rendezni és koncerteket nem, mert az utóbbin van alkoholfogyasztás. A mémgyárosok már megfejtették, egyikük plakáttervén így utasítják vissza a felkínált stampót: Köszönöm, nem iszom, meccsre megyek! Feladva hát a lecke a könnyűzene társadalmasításáért felelős miniszteri biztosnak. A nyunyókát még úgy ahogyan értettem, ezt a különbségtételt már nem. Csoda, hogy ebben a felfokozott víruslégkörben a rapper elküldi a büdös francba a a kispálos, kiscsillagos borzost? Koncertőröket az iskolaőrök mellé!

Rosszkedvünk nyarának derekán vagyunk és félő, hogy hamarosan meg kell kezdenünk a második hullám meglovagolását. Változatlanul azzal a tudattal, hogy nálunk a vírushelyzetből is tömény politika kerekedik. Miközben azt gondolhatnók, hogy nincs illibvírus és ballibvírus. Pedig van. Nem is kicsit van. Nagyon van. S akkor még nem szóltunk a függetlenvírusok törzséről.  Megint csak ( )ben: És mi, belgák, avagy balgák, hová álljunk? Miként arról sem, hogy e nyári rosszkedvünket csak fokozza, hogy akadt, aki elborzadt attól, hogy szerinte mivé lett a Nyugat. És tényleg. Valahányszor átruccanunk Bécsbe, mindig elborzadunk, mivé vált ez a Nyugat. Szinte már csak elborzadni járunk az osztrák fővárosba. Amely annyira elborzasztó, hogy tavaly már tizedszer végzett a világvárosokat az életminőség szerint osztályozó toplistán. (Cseppet sem mellesleg: a második Zürich, a harmadik München. Elborzasztó.) 

Miközben pediglen rosszkedvünk őszére készülődünk, fogadjuk meg a tanácsot: kevesebb Bécs, több Ohatpusztakócs.

 

 


Fotó: -a-
Lap tetejére