RSS Feed

Vigyázz a szádra!

Regös István - 2020. 06. 27. 8:00:59 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Vigyázz a szádra!

Na, már megint hurokba dugom a fejem. Szinte már kényes kérdéssé vált, kinek,mit mondunk a munkahelyünkön. Egy ideje már oda kell figyelnünk minden szavunkra, mondatunkra, és jaj, ha elbaltázod, főnökként neked annyi! Különösen érvényes ez mióta létezik Én, Ő, és Mi-Ti-Ők. Aki esetleg nem tudná, TU még nincs az ABC-ben.

Nem tudom, hogyan áll mostanában a  #metoo mozgalom, hányszor tettek már igazságot a képviselői és mennyi eljárás ért véget bizonyítékokkal, mert mindig voltak és mindig lesznek óvatlanok, de kapnak a pofájukra, nincs kegyelem. 

A jó memória olykor téved

Most már bőven elég 20-30-40 év után valakit azért bemocskolni, mert valószínűleg nem köszönt előre vagy vissza valakinek. Mert minden  #metoo-s ártatlan. Ez az első paragrafus. Én viszont úgy vélem, hogy mindenki ártatlan, egészen addig, amíg jogerős bírói ítélet nem mondja ki bűnösnek. Ez valami olyasmi, mint egy régi bírósági történet, melyben egy nő, vagy férfi feljelenti korábbi kapcsolatát azzal, hogy „Tisztelt Bíróság, engem szexuálisan zaklattak tegnap, ma és holnap is oda megyek.” Szóval ácsi, hátrább az agarakkal, nem mind zaklat, aki férfi!  Úgyhogy kapjuk össze magunkat, urak és hölgyek! Tanuljunk meg mindenkivel tisztességesen beszélni! Ne legyen előnye senkinek, még a  #metoo-soknak sem. Ha pedig így lesz, hol itt a baj?

Lassan beszélj, kevesebb veszély!

Ki kellene találni az óvatos beszédet, mellyel ki lehet kerülni a zaklatást, mondjuk, félreérthetetlenné tenni, hogy miért mondtuk kolléganőnknek, milyen jó az új frizurája, vagy kollégánknak, hogy szép a nyakkendője. Elgondoltam, miként is nézne ki egy ilyen óvatos beszéd, amit például egy színház életében biztonságosan használhat, mondjuk az igazgató vagy a főrendező. A darab próbáját tíz órára hirdették meg, a színpadon azonban még senki nincs , a főrendező már ott ül a negyedik sorban, diszkrét lámpája megvilágítja a forgatókönyvet, zavartan nézi az óráját, majd feláll, átsétál a büfébe: "Mélyen tisztelt kollégák, a világért sem szeretném önöket zavarni, de bátorkodom érdeklődni, hogy nincs-e kedvük a ma 10 órára meghirdetett próbán részt venni? Ha jönnek, megtalálnak, ott ülök a nézőtér negyedik sorában.  További jó kávézást kívánok! " Majd lassan beszivárognak a próbára a színészek, a világosítók, a színpadmesterek. A főrendezőé a szó: "Kék Béla művész urat kérem, hogy három-négy lépéssel szíveskedjék a zenekari árok széléig menni!" Kék úr azonban leszól a főrendezőnek, „És ha beleessek a zenekari árokba?" Főrendező: "Jaj bocsásson meg, Kék úr teljesen igaza van! Be is fedetem majd a zenekari árkot, mert nálunk a művészeké a főszerep!"

Bocsánat, hogy élek!

A próba lassan beindul, néhány színész azonban még a szöveget sem ismeri. A főrendező erre csupán ennyit mond: "Igaza van a társulatnak, nagyon restellem, hogy szövegismeretet vártam el ezen a mai, tizedik próbán, de hát ilyen az élet, remélem senkit nem sértettem meg. A darabról majd később beszélgetünk. Ne strapálják magukat szövegtanulással, majd lesz súgó és mindenkit kisegít! A színpadmesterek ráérnek, a díszlet olyan lesz, amilyen, de nem fogom hajszolni az asztalosokat. Hallottam, hogy a varroda még sehogyan sem áll a kosztümökkel. Na, de kit zavar mindez, a lényeg, hogy remélem, ott sem bántottam meg ma senkit." Mikor idáig ért, néhány perccel a próba vége előtt, a főrendező sikoltozni kezd, elveszti a valóságérzetét, szóval megőrül. Nem tudja, hogy korábban jogosan sértődtek meg rá, amikor elvárta mindazt, amit ma még csak bűnnek sem tartott.

Lehetőség és valótlanság

Mindez egy színházi próba, de képzeljük el ugyanezt egy több száz fős filmforgatáson, amikor már harmadszor dől össze a díszlet, vagy a színész még annyit sem tudott megtanulni, hogy Jó napot! Igen, volt áldozat #metoos ügyekben, melyekben orvosokra kiabált az operatőr, vagy ha rossz műszert kapott a sebész, akár a földhöz is vágta azt. Még belegondolni is szörnyű, hogyan viselkednek egyesek! Mert mi kell ahhoz, hogy az étlapra kerülj? Néhány jó memóriájú ember, aki még évtizedek múlva is emlékszik vélt vagy valós szenvedéseire. Persze, ha valaki vétkes, visszaélt hatalmával, az kapja meg méltó büntetését. Ne őrüljünk már meg, hát nem eleget izgulunk a koronavírus miatt? Nem inkább a valós problémákkal kellene foglalkozni? És amivel kezdtem ezt a dolgozatot, hogy már megint hurokba dugom önként a fejem, legalább idáig olvassa el, majd aki haragszik. Elhiheti, én velük vagyok, az igazságkeresőkkel, a törvénytisztelőkkel, de soha a hazugokkal, a rágalmazókkal a tehetségtelenekkel. A tanácsom pedig: Légy tisztességes és vigyázz a szádra!

Fotó: Iró Zoltán
Lap tetejére