RSS Feed

Aki a saját feleségét szereti

Csontos Tibor - 2020. 06. 24. 8:00:23 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Aki a saját feleségét szereti

Annak bizony nagyon könnyű, aki a saját feleségét szereti! Imígyen hangzik az egyik ősi magyar karanténbölcsesség. Javallom, érjük be ezzel mindaddig, amíg megszületik a dakoták karanténélményt feldolgozó és polbüró szinten importálható közmondása. S még sok minden hangzott imígyen, miként kiderül ez első számú humorraktárnokunk, a humorvírushordozó Róna Iván gyűjtése alapján készült monológból, a aki felhalmozta a karantén poénjait, vicceit, melyekkel rendre megtölthetne egy élclapot is. Aki a Corona 2.0-ra készülve már el is rakta a Welcome feliratú lábtörlőt.

Állítólag jön a koronás második hulláma, s aki teheti, már most vegyen karácsonyfát, mert ugye, sosem lehet tudni. Mások az újabb karanténra készülve szobabiciklit keresnek, mondván, munkába járáshoz kell. Engem már az első karantén is rosszul érintett, mert éppen elkezdtem volna naponta futni, s akkor elsodort az a Maradj otthon! mozgalom. Olyannyira, hogy amikor este a fürdőkádban Máté Péter Elmegyek, elmegyek című slágerét dúdoltam, Győrfi Pál beszólt a fürdőszoba ablakon: Itthon maradsz! Sőt kezdtem már bekattanni: kijöttem a zuhany alól és kezet mostam.  Győrfi egyébként arra is figyelmeztetett, nem mindegy, milyen halat eszünk a karanténban (Boncz Géza szerint most következne a kettős ponty): ugyanis az ország bármely pontyán felbukkanhat a vírus. Én azonban magabiztos vagyok, miért ponty én kapnám el?  Apropó, kézmosás. Valaki megjegyezte, hogy amennyi vizet elhasznált kézmosásra a karantén alatt, annyiban már delfineket lehetne tenyészteni.

Voltak persze előnyei is a karanténnak. Együtt lehetett végre a család, a szülők valójában most jöttek rá, hogy minden igaz volt, amit a szülői értekezleteken hallottak. Egyébként a gyerekem tanára arra kért, hogy a digitális oktatás idején ne lófráljak boxeralsóban és sörrel a kezemben a tanuló háta mögött. Egy karanténos otthoni életképet azért megosztanék. Tanulási idő alatt hang a szobából: Anya! Kaphatok egy szendvicset? Mire apa: Óra alatt nem zabálunk! A gyerekek egyébként gyakran élvezték a karantént, hallottam is, amint a nagy azt mondja a kicsinek: Figyelj, hamarosan új szavakat fogunk megtanulni! Miért? Mert apa focimeccset akar nézni, anya pedig eldugta a távirányítót!

Néha persze én is élveztem a karantént, olyankor a lakás minden helyiségébe tettem egy söröcskét, borocskát, vodka-narancsot vagy stampót, este pedig összehoztam egy kocsmatúrát. Az asszony már rosszabbul viselte a helyzetet, hiszen új problémával kellett megküzdenie: volt mit felvenni, de nem volt hová. S amikor készült levinni a szemetet, úgy izgult, nem tudta, mit vegyen fel. Szerencsére mindketten szeretünk utazni, sokszor elmentünk például a ház fővárosába, a konyhába. Olykor a hétvégi gyónást is ott végeztem el a feleségemmel. Mit mondjak, nem olyan megbocsátó, mint Isten...

Akinek hálát adtunk, hogy nem tizenöt éve történt mindez, mert akkor egy Nokia 3310-zel lennénk bezárva a lakásba. Sokat rágtuk együtt a szem rágógumiját, a televíziót is. Néztük Cecíliát és közben azon veszekedtünk, hogy gyerekkorunkban a Cilike című ifjúsági regény a pöttyös vagy a csíkos sorozatban jelent-e meg a Móra Kiadónál. Néztük Cecíliát és közben azon is vitatkoztunk, hogy neki van több blézere vagy Merkel asszonynak?  Amikor pedig megszólalt a déli harangszó, tudtuk, ez most már azt jelenti, hogy ideje bótba menni. A bejáratnál hallottam ezt a párbeszédet: Hány éves vagy Mariskám? Attól függ hány óra van! A bevásárlás után hazaérkezve, a feleségem megjegyezte: letépni a maszkot bevásárlás után olyan, mint amikor hazaérve megszabadulok a melltartótól. 

Még arról is beszélgettünk otthon, hogy kilenc hónap múlva milyen sok gyerek születik majd, s hogy ők lesznek a karantinik. Gyakran kinéztünk az ablakon is, s arra jutottunk, most, hogy ilyen csend van az utcákon, igazán lehetne már aszfaltozni. Mindig megnéztük az operációs törzsfőnököket is a tévében, a vírushírek után pedig, hogy megnyugodjunk, benyomtunk egy horrorfilmet. Azon a híren viszont meglepődtünk, amely egy friss kormányrendeletről szólt: e szerint minden olyan háztartás, amelyben 20 tekercsnél több vécépapír van, nyilvános vécének számít.

Azon pedig már egyedül morfondírozom, hogy ha esetleg jönne a koronavírus második hulláma, a karantént ugyanezzel a családdal kell eltöltenem, mint most vagy választhatok másikat is?


Fotó: szecseny.hu
Lap tetejére