RSS Feed

Túl a vörös vonalon

Regös István - 2020. 06. 19. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Túl a vörös vonalon

Valakik és nem senkik, hanem olyanok, akik egy politikai rendszer arcát képviselik, átlépték azt a bizonyos már régen tilos vörös vonalat, és ezzel már nem csupán végérvényesen próbára tették a tisztességes emberek tűrőképességét, de át is gázoltak rajta. Szégyen! Olyan szégyen, ami lefolyik a csatornába, mint az epe és bűzös leheletével fertőzi az amúgy is küzdőtérré változott közéletet.

Ez a csapat, amely valamelyik Fidesz-csoportosulást képviseli, közzétett a honlapján egy fotót, amelyen Szálasi Ferenc fejét kicserélték Karácsony Gergely törvényesen megválasztott budapesti főpolgármester fejére. Az eredeti fényképen Szálasi Ferenc látható jól felismerhető tartásával, hiszen ez a fénykép szinte szimbóluma a mocskos, náci, nyilas érának. A kép hátterében jól látható a híd, amit az egész világ ismer, és amelyik szinte Budapestet képviseli: a mi gyönyörű Lánchidunk térdre rogyva, láncszemeiből folynak a könnyek, alatta szinte sikít a Duna. Ide József Attila tolla kellene, hogy leírjuk, mit jelentett ez a magyaroknak, Budapest népének.


Szégyen!

Sokan döbbenten nézték ezt a fényképet az interneten és a televíziók híradóiban. Úgy éreztem magam, mint akit gyomorszájon vágtak. A reakciókat figyelve külön meg is döbbentett, hogy sehol nem olvastam, még a legkeményebb ellenzékiektől sem, hogy a Lánchidat és az összes többit a nácik és csatlósaik, a nyilasok robbantották fel. Hídjaink nemcsak úgy maguktól, jókedvükben zuhantak a Dunába, hanem a menekülő gazemberek előre megfontolt szándékkal, a lépéseiket gondosan megtervezve igyekeztek megsemmisíteni őket. (Csak úgy zárójelben jegyzem meg, hogy ezt a Budai várban bujkáló náci és nyilas bandát ünnepelgetik a lehetőségeket kihasználva.) Most pedig úgy érezték, itt az ideje, hogy egy Szálasi Ferenc - leírni is szörnyű ezt a nevet -, figuráját felhasználva, a főpolgármestert egy lapon említik azzal a Szálasival, aki még a Horthy-érában is csak börtönben volt elképzelhető. Azzal a Szálasival, akit a nácik, amikor elfoglalták Magyarországot, nemzetvezetővé nevezték ki. Aki 1944 októberétől 1945 áprilisáig a magyar történelem egyik legaljasabb alakjává válhatott, és akinek közreműködésével, vezetésével ezreket lőttek a Dunába és százezreket deportáltak a haláltáborokba.

A szörnyeteg éledezik

Ezzel a szörnyeteggel huzakodtak elő néhány napja az egyik Fideszhez közeli honlapon. Karácsony Gergelyt Szálasival azonosítani, ehhez súlyosan beteg agy kell! Karácsony válaszolt is a honlapján, szokásos méltóságteljes stílusával, de mégis erőtlenül. A legerősebb mondata az volt, hogy ez az eset nem intézhető el egyetlen vállrándítással. Kedves Gergő! Bizony nem! Hol az a rengeteg jogász, aki ott téblábol a főváros irodáiban? Hol vannak azok az emberek, akik megválasztották Karácsonyt főpolgármesternek? Hol vannak az új polgármesterek? Miért nem az utcán követelik az ilyen hangot megütő honlapok azonnali betiltását? Hol vannak az internet jogászai? És még sokan, hol vagyunk? Mert ha ezt hagyjuk, nehogy azt gondoljuk, hogy vége van! Ezek ma még csupán kísérletek. Ismerjük a régi történetet, Churchill híres mondását: az antiszemitizmus egészen más Auschwitz után, mint Auschwitz előtt. 


A finomkodás már kevés

Ma már tudjuk, mi minden megtörténhet a világban, ha hagyjuk. Először a szó, azután következik a tett. Márai Sándor, a nagyszerű magyar író a Hallgatni akartam című könyvében megírta, miként történt minden, ami megtörtént. Hogy a tehetségtelenek helyet követeltek, méghozzá a tehetségesek helyét, amikor látták, hogy mit eredményeztek a zsidótörvények. Megírta, hogy volt, aki a legjobb szomszédjának a lakását is megigényelte, amikor azt elvitték valamelyik haláltáborba. Az írók nem jelenhettek meg, a színészeket letiltották a színpadról és szép lassan azt vették észre, hogy eltűntek a barátaik, szomszédjaik, ismerőseik. Rá kellett döbbenniük, hogy a marhavagonok embereket szállítanak nyugati irányba. Innen a történet, ami ma már szerencsére nagyon sok ember tudatába befészkelte magát: amíg a szomszédot vitték, hallgattam, amikor engem vittek, már nem tudtam szólni. Karácsony és az őt megválasztó százezrek ne hagyják éledezni a barna inges szörnyeteget! S miként egy másik író, a cseh Julius Fučík a világgá kiáltotta: „Emberek, legyetek éberek!”

Utóirat a korrektség kedvéért: a kirobbant botrány, felháborodás hatására a honlap működtetői levették ezt a szörnyű hamisítást.

Képek: Fortepan, Népszava

Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére