RSS Feed

Riadó!

Mogyorósi Géza - 2020. 06. 12. 8:00:33 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Riadó!

Hazánkban 75 évvel ezelőtt, áprilisban fejeződött be a második világháború. A hitleri Németországban – a Führer öngyilkossága után – 1945 májusában csitultak el a fegyverek. A romos Európában felcsillant a béke reménye: 2020 tavaszán azzal biztatom magam, hogy a koronavírus elleni csata sem tart örökké, s kevesebb emberéletet fog követelni, mint a hajdani harcok.

Az aggasztó aktuális járvány terjedése idején, talán reményt meríthetünk a múltból! Berlinben, ahol évtizedek óta élek már a hitleri háború első napján, 1939. szeptember 1-én volt egy légiriadó. Tévedésből. Így a Spreenél sokáig megúszták a fővárosiak a valódi, véres bombazáport. Varsótól Coventry-ig és Rotterdamtól Londonig kevesebb szerencséjük volt az embereknek a német agresszorokkal. A hajdan 4,5 millió lakosú Berlin aztán '43-tól maga is tragikus ízelítőt kapott a mennyből érkező halálból.

Egy évtizeddel korábban Adolf  Hitler  jött, Bertold Brecht ment. Amikor az európai drámaírás fenegyereke (15 esztendő után) visszatért a tengerentúlról szülőföldjére, a potsdami konferenciára utalva így fogalmazta meg fájdalmasan-frappánsan, amit 1948-ban a Spree folyónál látott: „Berlin. Egy halom törmelék Potsdamnál.” Még döbbenetesebb kép fogadta a hajdan lüktető életű, egykoron toleráns és csillogó világvárosban azokat a külföldi katonákat és német menekülteket, akik már a béke első heteiben megérkeztek Berlinbe. Nem csak a hosszú, szovjet ostrom romhalmaza hevert szerteszét, hanem sokak győzelmi reménye is. 1939 óta még „csak” hat év telt el, de micsoda féltucat esztendő volt ez a német történelem fekete lapjain! A „diadalmas” országgyarapodás a lengyelek lerohanása után is megfékezhetetlennek tűnt. Midőn a náci seregek rátámadtak keleti szomszédjukra, Berlinben első ízben bömböltek fel a „Fliegeralarm”-ot, a „Repülőriadó-t” jelző szirénák. A Harmadik Birodalomban is fordultak elő bakik: három hazai gépet néztek ellenséges – természetesen lengyel! – bombázónak az „Alarm”-felelősök. 

1940-től már joggal riadóztatták a berlinieket: igaz, nem nagyon volt hová menekülniük a családoknak, mert a dr. goebbelsi propaganda által beígért „Luftschutz”-program keretében a tervezett kétezer óvóhelynek csak 15 százaléka készült el ’39 őszéig. Maradt a németeknek a pincék kétes értékű oltalma. Persze horogkeresztes dicsekvésre néhány tágas bunker is épült Berlinben. Így az anno egy évszázados állatkertnél (és azonos nevű vasútállomásnál)  a Zoo-nál, s a szintén nemzetközi pályaudvarként elhíresült Anhalter Bahnhof-nál, melynek romos mementója 2020-ban is szívet facsaró. Volt még méretes bunker a Kleistparknál, Humboldthainban és Frierrichshainban is, de mindent összevetve is csak 65 ezer fősre  teszik a történészek a háború eleji – viszonylag biztonságos – óvóhelyek kapacitását. A Német Birodalom szíve, Berlin egyben a terror és a fegyverkezés központja  volt. Ezért válaszul a lengyel és a brit fővárost, valamint más településeket ért náci bombazáporra 1940/41-től a Spree-city fölé is el-elmerészkedtek a halált hozó szövetséges gépek. Az addig legsúlyosabb bombázás 1943 márciusában 700 halálos áldozatot követelt Berlinben, s majd’ 70 ezren váltak hajléktalanná. A britek légi ostroma elől ’43-ban 800 ezer zömében gyereket és nőt evakuáltak a német fővárosból: komplett iskolás osztályokat is vidékre telepítettek. De így is hétről-hétre pusztultak a berliniek. A Hitler Jugend tinédzser légelhárítósai szerény tapasztalattal és hatásfokkal harcoltak szerte Németország. Novemberben már üszkös rom volt a hajdan pompás porosz város: a tél kezdetén közel 4 ezren haltak meg az öt nagy hullámban érkező angol bombazáporban. A sebesültek száma 10 ezerre tehető. A hideg beköszöntével újabb 450 ezer embernek tűnt el az ott. Európa egyetlen települése sem szenvedett annyit a bombáktól, mint Berlin. De 1945 tavaszán beköszöntött a béke az öreg kontinensen! A Covid-19 is tán hamarosan megfékezhető lesz. Reménykedjünk!

Fotó: -a-
Lap tetejére