RSS Feed

A magyar Copperfield

Dalia László - 2020. 06. 07. 8:00:32 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

A magyar Copperfield

Amikor a 25. Színházban és az FMH-ban a hetvenes évek végén Cseh Tamást hallgattuk, rácsodálkoztunk Magyarországra, mert annyi mindent nem tudtunk a Kádár rendszerről, amit Bereményi Géza dalokba foglalt.Most meg itt van az önéletírása, amely az ötvenes, hatvanas éveket meséli el egy kisfiú szemüvegén át. És ismét a Teleki téren vagyunk, a nyóckerben, s a magyar Copperfield mutatja az utat.

Bereményi nagyon is hasonlatosnak érezte a gyerekkorát Dickens hősével. Az angol író is saját életét írta meg nagyjából, az apja például az adósok börtönébe került, ahogy a magyar író apja is ült évekig és mindketten fantaszták voltak. Bereményi akárcsak Dickens, menekült a nevelőapja elöl, de a magyar írónak mázlija volt, hogy mindig visszamehetett a Teleki térre, a nagyszüleihez, akiknek nagy bódéjuk volt a piacon. És talán nem meglepő, hogy éppen tőlük kapta a legtöbbet, akiket az anyja lenézett, közönséges embernek tartott. Ám amikor a grófnő, ahogy  nagyapa hívta a lányát, magához vette a fiát, az rábízta a férjre, aki orvos létére is durva, vonalas ember volt. Nem lehetett könnyű utólag sem megírni a magyar Copperfieldet, a kamaszkori történetek, vagyis a regény vége előbb megszületett, mint a dadogós, hazudós gyerekkori fejezetek.

Bereményi érdekes figurája  a magyar kultúrának, mert ahogy nem volt tagja egyetlen brancsnak sem, műfajt sem választott, dalszerzőként, íróként, filmesként, sőt rendezőként egyaránt sikeres. A magyar Copperfield csak az ötödik könyve, de majd tucatnyi albumot írt Cseh Tamásnak és a magyar filmtörténet is jegyzi az ő darabjait. Utálja a reflektorfényt, s mindig elmondja, hogy a közös albérletükben írt dalokat sem gondolta komolyan, csak baráti társaságoknak szánta, de Cseh Tamás ki akart lépni a színpadra és mennyire igaza volt. Nagyon hiányoztak volna ezek a figurák, akik a munkásszállásról, a kocsmából, egy értelmiségi körből vagy a Műcsarnokból keveredtek elő és most már tudjuk, honnan van Fáskerti elvtárs, vagy kitől kapta a nevét Vetró Irén.

Mondhatnók, hogy "Folytatása következik", de Bereményi nem ígér semmit, legfeljebb még egyet a 24-25 éves koráig, mert utána már félig-meddig  a nyilvánosság előtt zajlott az élete. Ám épp ez volna érdekes, hogy nem lépett be egy irodalmi klikkbe sem, hogyan születtek a dalok, az Eldorádó, a Tanítványok vagy a Hídember című mozik és a színházi kalandok sem volnának érdektelenek. Ám egy írónak szíve-joga, hogy meddig engedi be az idegent az életébe, s ő mit szeretne elmesélni. A karrier kezdetétől már nem tartja fontosnak megosztani velünk a napjait. Kodályra hivatkozik, aki Bartókról azt mondta, amikor az elhagyta az országot, hogy a könnyebbik karriert választotta és a nehezebb életet. Bereményi egyébként a másik úton jár, akár Kodály, vagyis ő a könnyebbik életet és a nehezebb karriert választotta, hiszen ő is többször megtehette volna, hogy Párizsban vagy éppen New Yorkban maradjon.

Fotó: -a-
Lap tetejére