RSS Feed

A jó beteg

Regös István - 2020. 05. 14. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

A jó beteg

Elhatároztam, hogy a koronavírusról, a koronavírus okozta gondokról nem írok. Így hát, aki azt hiszi, hogy én most a koronavírusról írok, az csalódni fog, mert annak ellenére, hogy a koronavírusról mindenki azt hiszi, mindent tud róla, nagyot téved. A koronavírus okozta bajokról szinte nem tud senki semmit, ezért hiszi mindenki magát nagy tudósnak.

Ne okoskodjanak!

Akik ezt a háborút vívják, azokat nem lehet beszorítani kis közösségekbe, mert a koronavírus, amiről nem írok, az egész világot behálózta már. Hol Kínában, hol Amerikában, hol éppen Budapesten csapnak föl a lángjai és a vöröslő, izzó koronát viselő vírusok hadra keltek ellenünk, mint kis gonosz harcosok. S mivel a koronavírus helyzetéről, erejéről, élettartamáról mindenkinek van valamilyen véleménye, az igazán okosok hallgatnak. Részben teljes erőbedobással dolgoznak egy ellenszérum létrehozásán, részben a frontvonalon vannak és hősiesen harcolnak a kis gonoszok ellen. 


Én nem írok

Nem írok a koronavírusról, megteszik ezt helyettem a magukat okosnak tartó kollégák. Én csupán sokat gondolkodom róla. A minap orvosnál voltam (már törvényesen kimozdulhattunk otthonról), teljes menetfelszerelésben érkeztünk a kórházba, dupla maszk, gumikesztyű és ahol lehetett, fertőtlenítés. Amikor megérkeztem, a doktor úr megvizsgált (nem is merem mondani, semmi közünk nem volt a koronavírushoz) és megjegyezte, hogy nagyon jó beteg vagyok, amitől hátrahőköltem, mert akkor milyen a rossz beteg? Én ugyanis mindenféle betegségtől félek, ezért sem írok a koronavírusról, nehogy beidézzem a bajt. Azt mondta a főorvos, azért vagyok jó beteg, mert nem magamat akarom gyógyítani, végrehajtom az orvos utasításait, hiszen az ő dolga az, hogy meggyógyítson, az enyém pedig, hogy meggyógyuljak. 

Nagy csata zajlik

Szóval, ez azt jelenti, hogy a rossz beteg felülbírálja az orvosát, saját magát gyógyszereli, nem veszi komolyan az óvintézkedéseket. Így hát, mert nem írhatok a koronavírusról és annak folyományairól, arról értekezem csupán, hogy zömében fegyelmezettek voltunk és hogy el ne kiabáljam, nemzetközi szinten is viszonylag alacsony betegszámmal úszhattuk meg. Remélem, a földbe döngöltük ezt a kis gonosz ismeretlent!


Köszönjük!

Viszont arról is írhatok, hogy hat héten keresztül, ahol lakom, a lakók az utcára kilépve vagy nyitott ablakoknál állva tapsoltak, így köszönték meg az orvosoknak, az ápolóknak, a mentősöknek a valóban önfeláldozó munkájukat. Megismertem egy asszisztensnőt, aki önként jelentkezett a legsúlyosabb betegek ápolására. Amikor megkérdeztem tőle, miért vállalta, csak annyit mondott: „Micsoda kérdés?!” A tapsnak vége, az előadás befejeződött, most kell karbantartani a színpadot, mert különben majd azt hisszük, egyik óráról a másikra tűnik el a veszély és a színpad összeomolhat. Ne hagyjuk! És, mert megígértem, hogy nem írok a koronavírusról, be is tartom. 


Fotó: Németh András Péter
Lap tetejére