RSS Feed

Angol játék V.

Dalia László - 2020. 06. 13. 8:00:57 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Angol játék V.

José Mourinho, a Special 1 kakukktojás a nagy edzők között, hiszen sosem volt profi játékos, ellenben a nagybátyja egy klubot is vezetett, apja pedig kapus volt, majd edző, s bár José járt egyetemre, ott is a foci érdekelte. És miután a Portóval és az Interrel is megnyerte a Bajnokok Ligáját, a Premier Ligában három nagy csapatot is dirigálhatott. A Chelsea-val volt igazán sikeres, még az első időkben.

Az első igazi mestere is egy angol volt, Bobby Robson a Barcelonánál, aki tolmácsként vitte magával a katalán csapathoz. Robson, a kemény és nagy dumás angol felfedezte, hogy Mourinho nagyszerű elemző és hamarjában rábízta az ellenfél feltérképezését. Robson viszont sosem hagyta rá az edzések vezetését, míg a  következő menedzser, Van Gaal viszont megbízott benne, többször is megengedte, hogy ő irányítsa a csapatot. S ez azért sem szúrt szemet, mert a hollandnak nem volt erőssége a kommunikáció, Morurinho viszont jóban volt a játékosokkal, sőt a kulcsemberrel, a csapatkapitánnyal, későbbi nagy vetélytársával, Pep Guardiolával barátságba is keveredett. Amikor a hollandnak menni kellett, Mourinhot sem marasztalták, s előbb egy kis portugál csapatot irányított, majd a Porto következett. És a nagy taktikus a BL trófeát is megnyerte csapatával. Már akkor kiderült, hogy miközben zseniálisan felépít egy csapatot, elvárja, hogy a játékosok teljesen behódoljanak neki, s így egy idő után elfáradnak, kiégnek, ezért sem marad túl sokáig egy helyen. S a háború a mindene, az ellenfél klubelnöke, edzője, játékosai valamint a bíró egyaránt az ellensége, s nincs ellenére az összeesküvés elmélet sem.

Amikor Mourinho először a Chelsea edzője lett  olyan sajtótájékoztatót tartott, mint egy nagy hadvezér. Elegáns volt, jóképű és közölte, hogy top játékosai vannak, ő pedig a menedzserek menedzsere, a Special One. és bár lassan indult be a londoni csapat, de aztán hengereltek. És a portugál semmit sem bízott  a véletlenre, ismét hadba indult, hogy kikészítse az ellenfeleit és persze a bírókat sem kímélte. A svéd Frisk miatta vonult vissza. Ám hiába volt sikeres, három szezon alatt öt trófeát is szerzett, a csapat olyan védekező stílusban, s olyan unalmasan játszott, hogy az orosz tulajdonosnak, Abramovicsnak elege lett. Nem hiába mondta róla Van Gaal is, hogy "jobban hiszen a védekezésben, mint támadásban" és persze a győzelemben, amely számára mindent felülír. 

A spanyol kaland régóta érett, bár mindenki arra tippelt volna, hogy egyszer a Barca kispadján üdvözölhetik, ahol másodedzőként már megfordult. Voltak is puhatolózó tárgyalások, de aztán Real Madriddal lett spanyol bajnok. A BL elődöntőjében viszont tizenegyesekkel vesztett  a Bayern München ellen. Akkor, ahogy egy 2020-as interjúban mesélte, elsírta magát. És már régóta mondogatta, hogy a Premier Liga az igazi bajnokság, oda vágyakozik vissza. És meg is adatott neki, hogy visszatérjen Londonba, s másodszor is bajnokságot nyert a Chelsea-vel. Ám kezdettől hadilábon állt a játékosokkal, Hazard volt az ő Messije, ahogy többször elmondta, mégis állandóan bántotta a belgát és két szezon után elromlott hangulat az öltözőben, s több játékos, így Hazard is ellen fordult. Igaz, előtte még a játékosok által olyannyira kedvelt Carneiró doktornő ellen is kiakadt, le is fokozta, amiért szerinte feleslegesen bement a pályára Hazardot ápolni. Úgy tűnik, Mourinho karizmája a harmadik idényben minden csapatnál a hátrányára vált. És másodszor is mennie kellett, pedig többször elmondta, hogy dinasztiát alapít. Azóta ezek a szavak még inkább elértéktelenedtek, hiszen a Manchester United kispadján sem volt sikeres, s most a Tottenham menedzserként is egyelőre inkább bukdácsol, bár a csapat kerete valóban nem túl erős. 

Fotó: -a-
Lap tetejére