RSS Feed

Angol játék III.

Dalia László - 2020. 05. 02. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Angol játék III.

Sunderland egy északi kisváros Angliában, 430 kilométerre Londontól, ahol az emberek a bányában és a hajógyárban dolgoztak, a 80-as években mindkettő bezárt, s egyetlen szenvedélyük van a foci. Talán nem véletlen, hogy roppant büszkék 48 ezres stadionjukra, amely a Fény nevet kapta a keresztségben. A netflix filmsorozatot (Sunderland, amig csak élek) készített a piros-fehér csapatról.

Amikor kilenc év után a Sunderland AFC kiesett a Premier League-ből, beborult az ég a munkásváros fölött. A Championship mégiscsak a másodosztály, de brutális. Ha nem megy a fiúknak, már a kocsmák sem telnek meg. Itt nem költői túlzás vagy dagályos közhely, amit az egyik szurkoló mond: Éhen is halhatunk, csak a csapat nyerjen a hétvégén. Maga a film sem a csillogásról, s a sztárságról szól, hiszen itt itt nyoma sincs effélének, csak a küzdés van, mert ha két meccset elveszítenek egymás után, már üvöltenek a nézők, hogy "nem érdemlitek a mezt". A fanatikusok a világ végére is elkisérik a csapatot, s teli torokból éneklik, hogy "Mi vagyunk a Sunderland". S ugyan ki merne benne kételkedni, hogy komolyan is gondolják? Ez itt vérre megy, sok kilátástalan sorsot próbálnak túlélni, csak annyit kérnek, hogy a játékosok tegyék ki a szívüket a pályán. Ám azok hiába igyekeznek, mindig összehoznak egy védelmi hibát vagy kettőt és a végén legfeljebb döntetlenre futja. 

A csapat nem tud nyerni, a tabella végén kullog, a kieső helyen és az utolsó csepp a pohárban, amikor a legutolsó ellen is döntetlenre futja otthon. Az igazgató magára csapja a liftajtót, s már csak a szóvivő olvassa fel, hogy az edzőnek mennie kell. Ez van, az edző visz el a balhét, de nem kesereg, összepakol és távozik a stábjával, pedig nemcsak ő tehet róla. Gyenge volt az állomány, mindössze három játékost igazoltak. Egyik sem nagy név, s mindhárom ingyen került klubhoz. Az egyetlen csatár, akire mindenáron szüksége lett volna az edzőnek, nem jött, mert nem voltak hajlandóak fizetni az Aston Villa-nak. A tulajdonos nem akar költeni többet, rábízza az igazgatóra, hogy oldja meg pénz nélkül. Ám az akadémiáról nem mert újítani az edző, s a végén mennie kellett. 

Jön az új edző, a volt walesi szövetségi kapitány, aki a kis csapatot a 2016-os EB elődöntőjébe vezette. Chris Coleman barátságosabb, fiatalosabb és modernebb elveket vall, mint elődje, de nagy kérdés, hogy mindez elég lesz-e egy tartalékos kerethez. Az átigazolási szezonban kiderül, hogy csak két hátránya van a Sunderlandnek, a mezőny végén kullog, s a klubnak nincs pénze, tehát miért is akarna bármely játékos idejönni? Hiába utazik el ezer fanatikus szurkoló akár a világ végére is, például Bristolba, amely 5 órányi buszútra van, ha nem megy a fiúknak. 

A netflix sorozat kicsit hosszú, s én biztos rövidebbre vágtam volna, mert túl sokszor ismétli magát igazgató, edző, játékos, szurkoló, pedig a végén mindig ugyanoda jutunk, csak a stadiont hívják a Fény stadionjának, a csapat olyan hosszú alagútban van, hogy nem látszik a vége, tán remény sincs rá, hogy valaha is áttör a fény. Ahogy egy stand upost idéznek, akin kínjukban röhögnek a nézők, ma tulajdonost el kell zavarni, jöjjön helyette Robert de Niro, s a kispadra meg üljön le Al Pacino. Nem egészen ez történt. A csapat kiesett a  Championshipból is. A tulajdonos eladta a klubot, az igazgatót és az edzőt kirúgták. Kezdődhet minden elölről.


Fotó: -a-
Lap tetejére