RSS Feed

Korona

Regös István - 2020. 03. 23. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Korona

Csodálatosak vagyunk mi, emberek. Egy szál cigarettáért ölre tudunk menni, de amikor összefogás nélkül nincs élet, akkor hirtelen fantasztikus erőtartalékokat találunk magunkban, szomszédainkban. Így van ez most, amikor világméretű küzdelem folyik egy kis gonosz, mikroszkopikus lény, a koronavírus ellen, amely a délvidéki szigetektől Amerikáig, Kínától Koreáig átszáguld a földrészeken.

Viszont működik az összefogás, még politikamentességre is képes a világ. A két Korea alig van beszélő viszonyban, de a vírus elleni harcban mégis együttműködnek. 

Szembe kell vele nézni

Csak nézem a képeket a tévéhíradóban, az interneten és döbbenten látom a kinagyított színes ábrákon, hogy ez a vírus még szép is. Aztán megkoronáztuk a kis szörnyeteget. Milyen szép szó a koronavírus és mennyire ellentétes ennek a szörnyetegnek a romboló, gyilkoló természetével. Ez a biológiai támadás az emberiség ellen az életen túl országokat is tönkretesz, működik a dominóelv, a láncreakció. A gyártó nem gyárt, a szállító nem szállít, a lakosság nem vásárol, a polcok üresek, az állam is küzd és senki sem tudja még a végét. 


Százezrek mehetnek az utcára

Dolgozók, szakszervezetek, kis- és középvállalatok szinte kétségbeesetten kapkodják a fejüket, az alapkérdés mindenütt az, hogy mi lesz velünk? A forint árfolyama zuhan, szállodák, éttermek zárva, bevétel nincs, kiadás van. Ami ebben a borzalomban mégis különleges, a taxisok ingyen szállítják az éjszakás orvosokat, nővéreket. Vigyázni kell rájuk, ha ők is megbetegszenek, a miniszterelnök szavaival élve: Kampó. Márpedig élni kell. Olaszországban is hiába van több ezer halottja a járványnak, az emberek énekelnek és zenélnek az erkélyeken, néhány vendéglő ingyen ebédet oszt és megtapsolják az egészségügyi hősöket, mert ők valóban azok. Bebizonyosodik ismét, hogy csak így együtt vagyunk képesek fölvenni a harcot a bioszörny ellen. És hiszünk benne, hogy lesz még egyszer ünnep a mi utcánkban. 



Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére