RSS Feed

Szóljanak a harangok, míg lehet...

Dalia László - 2020. 03. 22. 8:00:29 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Szóljanak a harangok, míg lehet...

Egy hívatlan vírus letaglózta a világot. Ki gondolta volna a XXI. században, amikor az ember legnagyobb küldetése, hogy maga után takarítson, annyira tönkretette a szülőföldjét, s unokáinak csak romok maradnak és nem vehet majd levegőt sem, mert az is mérgezett, egy vírus elszabadul és mindent felülír, mint a katasztrófa filmekben.

Az égi vagy inkább földi jelek már kevésnek bizonyultak, de jött egy 17 éves svéd lány és egyedül próbált szembe menni a világgal, de sokan őt is kinevették, sőt inkább kicsúfolták. és akkor jön egy vírus, amire sokan ugyancsak legyintettek, mert az influenza már régóta vendégeskedik nálunk, gyógyszer is van rá, s csak a leggyengébbek nem élik túl. Lám, itt van egy biofegyver, amit nem mi találtunk fel. Ha majd sikerül megállítani, mi marad utána? Születnek majd filmek, regények és dalok, s a vakcina is kitart majd a következő mutációig. És fütyörészve megyünk tovább?

Minden bajnak van hozadéka, a földrengésnek, atomkatasztrófának és járványnak is. Mert ugyan Leonard Cohennek van igaza "There is a crack in everything, That's how the light gets in", vagyis "Valami mindig elreped, hogy a fény beszűrődjön", mégis ideje van a leltárnak, hogy a túlélő immár jobban megbecsülje az életet, függetlenül attól, hogy az univerzumban vagy valamiféle istenségben hisz. Ha nem látogathatod meg a szüleidet, akkor jobban hiányoznak és neked még van kiért aggódnod, mások csak felidézhetik az emléküket és az is nagyon tud fájni. Végül is egyedül vagyunk, s egyszer majd úgy elfáradunk, hogy önként elengedjük a  kapaszkodókat.

Mindenki másképp csinálja, ahogy az LGT megénekelte. Van, aki bakancslistát írogat és időben elkezdi lejárni, mert nem tudja, mikor kopik el a bakancsa. Mások nem írnak effélét, de  bizonyos kor vagy betegség után elkezdenek visszafelé számolni és felértékelnek minden apró boldogságot. Racionális világ ez, mert ha elfelejtjük a sok süketelést és ájtatoskodást, s szemüveg nélkül is látjuk, hogy a templomok üresek, már nem álmodozunk a paradicsomról. Az evilág és túlvilág összeér, itt kell hajóznunk, akár fúj a szél, akár áll a levegő. És megint csak Cohen Himnuszából idéznék, "Szóljanak a harangok, míg lehet..."

Fotó: Almássy Aurél
Lap tetejére